Gyereket akarok, de undorodom a szüléstől, szoptatástól. Egy pszichológus mennyit tudna segíteni ezen?

Most őszintén,ki szerint gusztusos dolog ez? Egy véres-magzatvizes kis űrlényszerű kisember jön ki belőlünk.Ráadásul lóg belőle egy mindenféle gusztustalansággal teli köldökzsinór amit amikor apuka elvág minden belső tartalmától megszabadul.Majd követi a méhlepény,azt is ki kell ám nyomni,ha nem császármetszéssel szül valaki.

Na most ez...nem szép.Maga az,hogy egy kis élet megszületett igen,de ahogyan születik az gusztustalan és horror filmbe illő tud lenni,ugyanis repedés (igen,ott) vagy gátvágás is van rosszabb esetekben.

De őszintén? Nem láttam belőle semmit.Feküdtem,fent volt a lábam,nagy volt a hasam és amúgy a fájdalomtól azt sem tudtam hol vagyok.Én már csak arra emlékszem a hosszas (5 óra..) "gyere már ki a k*rva életbe" után, hogy felemeli az orvos a babát,megmutatja és beteszi valami tálba,aztán kimennek gyorsan apukához vele.Nekem már szépen letisztogatva hozták be,az ő mellkasára tették fel kenguruzni ameddig nekem össze varrták a szét repedt kellemetlen részeimet.

A császár ennél "tisztább".Gerincbe érzéstelenítő,miután hatott pár perc múlva vágnak is,újabb rövidke idő múlva kint a baba (valamennyit érzel belőle,de nem fáj.csak olyan..húzás érzés,mégis csak kiszednek belőled valamit),10-15 perc alatt össze varrnak,aztán kitolnak babázni egy kicsit mielőtt elvinnének pihenőre.

Semmit nem látsz ebből sem,el van takarva.(apuka látta üvegfalon át,az én párom tényleg mindenhol,mindennél ott volt,el se ájult vagy valami,és pontosan el tudta mondani,hogy miről maradtam le.. 🤣)