Nagyon bánt, hogy nem jön az az érzés, hogy anya szeretnék lenni. Saját tapasztalat valakinek ezzel kapcsolatban?

30 vagyok es nem erzem, hogy kellene gyerek, de buntudatot sem erzek miatta. Mar nem az a vilag van, hogy altalanossagban kineznenek emiatt, hiaba probalja nyomatni a kormany, hogy kotelezo 20 gyereket szulni.

Van parom, o szeretne elvileg, bar regota nem merult fel a tema, de o is ugy fogalmazott, hogy “majd egyszer”.

Igazabol en ugy vagyok vele, ha “veletlenul” ugy alakul, es ugy dontunk, hogy maradjon, akkor nem lenne gond, szeretnenk a gyerekunket, meg tudnank neki adni anyagilag is amit kell, de igy direktbe, hogy na akkor kezdjunk el “gyereket csinalni”, ilyesmin egyikunk sem gondolkodik jelenleg.

Ha téged ez bánt, az a társadalmi nyomás miatt van.

A csapból is az folyik gusztustalan módon, hogy csak az értékes aki szaporodik, indokolatlanul piedesztára vannak téve, mindenhol ki vannak emelve, kedvezményeket kapnak, aki nem akar gyereket, a többség által el van ítélve, bírálják, ócsárolják stb, hányinger az egész. Ne engedd, hogy ez befolyásoljon, nem szabad hagyni.

Aki nem akar gyereket ugyanooyan értékes ember mint bárki más.

Nekem sem jött meg az érzés, 35 vagyok, már nem is fog jönni, ebben teljesen biztos vagyok. De a férjemmel elég rég házasok vagyunk, boldogan éljük az életünket, jókat szórakozunk , szabadok vagyunk, hálistennek sokkal kevesebb stressz van az életünkben mint gyerekkel lenne ês ez így van jól.

Nem kell mindenkinek gyereket csinálni, gyerekre vágyni.

Aki ítélkezni akar azt szimplán ostobának és szánalmasnak tartom, de ha ettől érzi boldognak magát, hát akkor ez van. Sajnálatos.

Nekem nincs semmilyen bűntudatom, ilyen vagyok, nem kell soha gyerek, így érzek ez van, élvezem az életem és ennyi.