Anyukák! Mi a párod és a te foglalkozásod, és mennyit tudtok együtt lenni a gyerekkel/gyerekekkel?

A férjem katona, én természetgyógyász vagyok saját vállalkozással, emellett tőzsdézek.

Igényel egy kis szervezést, de sok minőségi időt tudunk együtt tölteni.

Jelenleg gyeden vagyok a kislànyommal, egyébként én pék vagyok.

A párom termelés irányító

Sokat dolgozik úgyhogy tényleg magamra meg a szuleimre számíthatok.

Férjem kamionsofőr, belföldön, napi hazajárós, de kora reggel (szinte hajnalban) megy, este jön haza. Néha hétvégén is kell mennie, de ez ritka.

Hétköznap gyakorlatilag egyedül vagyok a gyerekekkel, de hétvégén igyekszünk minél többet együtt lenni.

Én jelenleg gyeden vagyok a kicsivel, de amúgy műkörmös vagyok, itthon van a szalonom, a vendégeket magamnak osztom be, így nagyon kényelmes, de azért biztos nehezebb lesz két gyerek mellett egyedül úgy szervezni mindent, hogy mindenkit oviba/suliba hozni-vinni, különórák, hobbyk, stb.

Én titkárnő vagyok, fixen délelőtt dolgozom, férjem hangszeres tanár fixen délután. Zenekarai is vannak, így sokszor előfordul, hogy a hétvége közeledtével próbái/ koncertjei vannak.

Szó se róla, sok szervezést igényel az életünk (nekünk sajnos nincs nagyszülői/rokoni segítségünk),de valahogy talán pont ez a kényszer szülte azt, hogy fele-fele arányban osztozunk a teendőkön és az időt, amit együtt tudunk tölteni tényleg jól kihasználjuk.

Én ezt az apuka nem tud segíteni dolgot nem igazán értem. (mármint nem azokra gondolok, akiknek hetel vagy külföldön dolgozik a párjuk). Anno édesapám 8-10 órát dolgozott az irodában könyvelőként, utána ment ki földre a gyümölcsösünket művelni (maszekban őstermelő volt), pénteken-szombaton meg lagzikban és családi eseményeken muzsikált a zenekarával (ez még abban az időben volt, amikor a lagzi pénteken kezdődött és vasárnap 9-kor ért véget), de valahogy mindig éreztem, hogy segít, ott van, foglalkozik velem, volt hogy ő mosogatott, amíg anyu porszívózott, vagy elmentünk sétálni amíg elkészült az ebéd. Szóval, ha csak 2 órája is volt ránk, de akkor is foglalkozott velünk és segített anyunak.

8! Egyrészről az igazságos részt úgy értettem, hogy nálunk sosem volt kérdés, hogy az én munkám is ugyanolyan fontos, mint az övé, így mikor visszamentem dolgozni, természetes volt, hogy ő is alkalmazkodik, nem nekem kell esetleg amiatt új munkahelyet keresnem, mert másként nem oldhatóak meg a gyerek körüli teendők.

Másrészről fél év után részmunkaidőben már elkezdtem dolgozni, és mivel pont ellentétes műszakon van a férjem, így akkor ő van a gyerekkel. Nem voltunk itthon éveket GYEDen.