Ez kevès idő kint? Vagy megfelelő a napunk?

Ha ennyi, hát ennyi.

Vannak gyerekek, akiket ha nem viszel ki, nem alszik délután, vagy éppen nem lehet vele bírni bent, nagyon igényli a friss levegőt.

Mint az én gyerekem, sose felejtem el a sötétben sétákat... brrrr... Mert hát óraállítás után már 4-kor sötét van. Nagyon keveset aludt délután, már ha aludt, így muszáj volt kimenni órákra. És még beszélni se tudott, de ha megunta a bentlétet, fogta a csizmáját, és ment az ajtóhoz, hogy menjünk. Akkor még társasházban laktunk, én is utáltam a készülődést.

Ma meg már nekem kell kirángatni a házból, 11 éves :D

Lányom nem igazán igényli, mármint úgy magától nem akar kimenni, viszont sokkal könnyebb vele most, 20 hónaposan, kint az udvaron. Amikor még nem járt, akkor azért utáltam kint lenni, mert végig fogni kellett. Amikor elkezdett járni, akkor azért utáltam, mert nagyon kellett rá figyelni, esett-kelt, meg még nem értette, hogy mit lehet megenni, mit nem, mit lehet megfogni, hova lehet menni stb.

Most 20 hónaposan nagyon jó vele bármilyen udvaron, mert megérti az utasításokat, és kb végig megy körbe és a füvet, a kis gaz-virágokat tépkedi, levelet meg csigát szed. Ha kérdezem, hogy ki akar-e menni, mindig azt mondja, hogy nem, de aztán végül amikor kimegyünk, tök laza. Mi pl ma délelőtt nem voltunk kint, mert sokat főztem, és egyáltalán nem akart kimenni, és nagyon jól is aludt (2 és fél órát). Tehát nálunk nincs így összekötve a kettő. Sőt, ha délelőtt mondjuk nagy élmény van, sok séta stb, akkor délután még rosszabb elaltatni :O

Szerintem is úgy és annyit menjetek ki, amennyit a gyerek igényel.

Az én lányom ha tehetné állandóan kint lenne. Ő már egy kicsit nagyobb, de amíg olyan kicsi volt, mint a tiéd addig is Raysokat voltunk kint, mert én rosszul éreztem magam a panél 4 fala között. Barátnőm kisfia meg egyáltalán nem igényelte a kint tartózkodást. Ők sokszor az udvarra se mentek ki, mert a gyerek nem tűrte meg magán a kabátot. Volt, hogy napokig elvoltak a házban egy kis szellőztetés mellett.

Nyugi, #7-es, ugyanilyen volt a fiam ennyi idősen, bár én igényeltem a sétát :D Így már "gálában" szoptattam meg a délután "alvás" (max 30 perc :D )előtt, miután elaludt, lerohantam vele a harmadikról, lent a tárolóban már várt a babakocsi, aminek az aljában állandó felszerelés volt a kenguru. :D Aztán ha felkelt, ordított, míg fel nem kötöttem magamra.

Amikor már fixen ült, csak picit javult a helyzet.

De igazán akkor lett élvezet vele menni, amikor biciklis gyerekülésbe ültettem, na, hát az megváltás volt, még télen is mentünk, imádta, abban sosem nyávogott.

Az enyém 13 hónapos. Önállóan még nem jár.

Maximum 30 percet bír ki.

A babakocsiban nem akar maradni. Hiába fogom a kezét és járkál valamennyire egy idő után leakar ülni a fűben és mászna vagy homokozna. De már hideg a föld kinn. Nyáron még engedtem a fűben mászni de ez most nem opció.

Szóval jön a hiszti ha felakarom állítani és hozhatom be. Ha valami csoda történik és visszatudom rakni a babakocsiba vagy a triciklibe akkor 1 óra a max.