Mit tegyek, ha a lányommal nem foglalkozik az apja?

8 éves a lányunk, 3 éves volt, amikor eldöntöttük az apjával, hogy külön utakon folytatjuk tovább.

Nagyon jó apa volt mindig is, kelt hozzá, vitte orvoshoz, altatta, etette, fürdette, amikor nagyobb volt, hozta-vitte óvodába, iskolába, tanult vele, stb. Mindennap jött hozzánk, vagy messengeren beszéltünk, hétvégéken a gyerek ott volt nála.

Aztán lett új barátnője, a gyerek jól fogadta, én is elfogadtam, nagyon jóba lettek a mostohaanyjával. A mostohaanyja terhes lett, és amikor kiderült, hogy fiú, akkor a mindennapos találkozás, telefonhívás elmaradt, és sokszor a hétvégi ottalvás is elmaradt. Egyre kevesebbszer kereste, mindig mi hívtuk fel. Aztán amikor megszületett a trónörökös, onnantól kezdve csak ő létezett. Eleinte még nagy naívan azt gondoltam, hogy a lányom féltékeny a kistesójára, de nem. Amikor ott vagyok, akkor is sokszor úgy viselkednek, mintha mi ott sem lennénk. Beszéltem az apjával, azt mondta, hogy oda fog figyelni a lányunkra is, de ez mindig annyiban maradt.

És nyilván, nem várom el, hogy a szabadideje 80%-át a lányunknak szentelje, mert neki már nem egy gyereke van, de nehogy már ne legyen 5 perce hetekig, hogy megkérdezze, hogy van a gyereke. Én nem vagyok féltékeny az élettársára, sem a gyerekem testvérére, de ez már túlzás, hogy ennyire kiszorítják mindenből, mert jaj, most nem alkalmas, hogy bent aludj, de fél óra múlva teszik ki facebookra a kisfiúval a családi képeket, hogy voltak sétálni. A lányom is ki van ettől, mondta is az apjának, de ő lerázta annyival, hogy csak féltékeny.