Szülők, hogyan álltok az internetes barátkozáshoz?

Azért kérdezem, mert sokat fordult a világ, mióta én voltam kamasz gamer. (2007-2011)

A korosztályom nagy része nem volt angolból penge, ezért nagyrészt magyar szervereken játszottunk. Saját tapasztalataim szerint az akkori magyar játékosok jó része volt diák. A legidősebb ilyen ismerősöm is 25 éves volt. Ha pedig valaki több volt, mint harminc, az furának tűnt és a szüleim elvárták hogy semmilyen kapcsolatot ne tartsak fent idegen felnőttekkel. A családban évekig csak egy gép volt, a ház központi helységében, ahol látták mit csinálok.

De ha ma lennék gyerek:

Csomó kisebb (akár mmorpg) játék elfut az okos telefonon, de ha nem, a discord minimum. A csapattársakkal való kapcsolat tartásnak nem feltétele a játék. Akár a buszon is beszélhetnék bárkivel bármit. A mai gyerekek egyre korábban értik jól az angolt, mert napjainkban ez a fontos. Simán az angol szervereken tolnám. Lennének külföldi ismerőseim. Anyám haja égnek állna hogy akivel beszélek, az bárki lehet kerek e világon Amerikától Japánig. Azóta pedig felnőtt már pár gamer generáció. Harminc vagy akár negyven feletti játékosok is lehetnek szép számmal a virtuális térben.

Persze ezek jó része csak tippelgetés, inkább ti, akiknek nagy játékos gyerekeitek vannak, írjátok meg mi a valóság és hogyan kezelitek.