Várandósan előfordul hogy nem érzünk semmit?

Nem nem érzel semmit, hiszen leírtad miket értel. Be vagy szarva, ennyi.

Nem hiszem, hogy ne szeretnéd majd őt.

Én a 12. hétig hasonlóan voltam. Rátett egy lapáttal, hogy rendkívül rosszul voltam végig, hánytam. Úgy voltam vele, hogy egy nyűg az egész, nem gondoltam át rendesen (amúgy de), mi lesz ha megbánom, nem fogom szeretni, mi lesz ha tönkremegy a kapcsolatunk, stb. És egyébként mennyire idegtépő a folyamatos rosszullét, miközben boldognak kéne lenni. Vizsgálatok 0-24, ide menjél, oda menjél, munkahelyen persze hazudj minden baromságot, csak le ne bukj.

A fordulópont a 12 hetes genetikai uh volt, ahol nap végén, dögfáradtan befeküdtem a vizsgáló asztalra és azt hittem, hogy a kezdetleges paca-buborék szerű gumicukor figurát mutatják, de egészen emberszerű formája volt már a kisfiamnak és hasonlóan "duzzogósan" feküdt, mint ahogy én épp akkor éreztem magam. Ott valami átkattant, és már nem csak egy kis nyűg volt, hanem a pici fiam, és teljes extázisban néztem a monitort, amíg vizsgálták, hogy mindene rendben van e. Onnantól exponenciálisan nőtt a kötődés, én se gondoltam volna, mert nem vagyok szentimentális alkat. Már csak pár hét van hátra és elképesztően várom, hogy végre kint is találkozzak vele.

Úgyhogy szerintem ne izgulj, lehet csak a hirtelen sokk, de a hormonok be fognak indulni nálad is. Meg egészen más, amikor már látsz róla egy jó felvételt, érzed, hogy mozog és sokkal kézzelfoghatóbb, mint egy lepisilt teszt a két csíkkal.