Hogy szüljek úgy gyereket, ha még sosem dolgoztam? Mire számíthatok így?
Röviden: van három alapbetegségem, amikkel elvileg nem eshettem volna teherbe külső segítség nélkül az orvosom szerint (PCOS, IR és pajzsmirigy alulműködés). A PCOS tüneteinek az enyhítése miatt nyár elején fogamzásgátlót kezdtem el szedni, ennek ellenére most 7 hetes terhes vagyok...
A párom 44 éves, én 22 vagyok. Nekem ő volt így az első mindenben, neki előttem ért véget egy 13 éves kapcsolata.
Mivel idősebb nálam, máshol is tart az életben. Van két diplomája, több vállalkozása. Megteremtette magának azt az életszínvonalat, amit akart. Én itt vagyok 22 éves egyetemistaként, és hiába van lakásom, autóm, ezeket a szüleimnek köszönhetem. Ugyanúgy, ahogy a pénzem is tőlük jön. Eddig úgy voltam vele, hogy mivel tanulok, így valahol jogos, hogy támogatnak anyagilag, de hülyén érezném magam, hogyha elmennék babázni és még akkor is tőlük kapnám a pénzt... Mert sajnos nagyon sokba kerülök egy hónapban, sosem számoltam össze, de szerintem simán van 300-350 felett egy átlag hónap (ahol semmi extrább kiadás nincs).
Lehet erre azt mondani, hogy itt van a párom, ha egy család leszünk, akkor az ő feladata lesz az anyagiak biztosítása, de ettől a felfogástól én kivagyok. Jól megvagyunk és szeretem, de ez nem garancia arra, hogy akkor 15-20 év múlva is ugyanígy leszünk. És félek, hogy akár pár év múlva gondol egyet és szakít, vagy esetleg én jövök rá, hogy másra vágyom, de nem tudok kilépni a kapcsolatból, mert függök tőle anyagilag.
A szüleimre sem akarok alapozni egész életemben, mert az anyámnak van az a rossz szokása, hogyha nem emlékeztetem, a mai napig 3-4 éves kislányként kezel és félek, hogyha még lenne egy kisbabám is, ez csak rosszabb lenne. Pl. most is mikor elmondtam, hogy terhes vagyok, rögtön azzal jött, hogy ő költözik fel Budapestre és segít a baba körül, meg a terhesség végénél, meg hogy ő mióta vágyik már unokára (ismétlem, 22 éves vagyok, ő 50 sincs)... Meg én nem azt az utat akartam élni, amit ők szántak nekem. De alapból nehéz a pályakezdők élete, nemhogy úgy, ha még van pár év kiesésem és egy gyerekem is.
Két barátnőmnek mondtam el eddig a hírt és a félelmeimet, szerintük félre kéne tennem a büszkeségemet és a páromra támaszkodni anyagilag, rengetegen ezt teszik. Nekem meg inkább azt súgja a lelkiismeretem, hogy talán pár évet várnunk kéne még a közös gyerekkel... Csak ugye itt vannak az egészségügyi bajaim, és lehet, hogy amikor meg úgy érzem, akarom és szeretném, nem fog összejönni.
válasza:Na, kérdező, itt jól rád zúdították a frusztrációjukat. Semmi gond azzal, ha 22 évesen a szüleid támogatnak, megdolgoztak a pénzükért, miért ne adnának belőle a saját gyereküknek. Az, hogy segítenek neked, azt jelenti, hogy szeretnek, fontos vagy nekik. Valószínűleg kapsz diplomás GYED-et, tehát annyira kell a párodnak eltartania téged, amennyire a többi GYED-en lévő anyukát is. A lakásodat pedig kiadhatod albérletbe, az is plusz bevétel, és akkor már nem szorulsz senkire anyagilag. Az esély arra, hogy "apuci" lelép egy fiatalabbal, egyáltalán nem nagyobb nálad, sőt. De ha mégis így lenne, ennyi idősen gondolom nem megy el feketén dolgozni, vagy jelentkezik át minimálbérre, ahogy sok pasi teszi, hogy megússza a gyerektartást. Az, hogy pár évet csúszik a diplomád, szintén nem katasztrófa, ha csak 26-27 évesen kezdesz el dolgozni, még mindig többre viheted, mint Jucika, aki 18 éves kora óta dolgozik a sarki vegyesboltban, és még 40 évesen is minimálért keres. Az meg, hogy akit mindenben támogattak, segítettek a szülei, az nem viszi semmire, az szintén nem igaz. Az öcsém késői gyerek volt, a szüleim őt már jobban tudták támogatni, fizettek neki mindent. Szerzett egy mérnökinfo diplomát, majd egy gazdaságit, 32 évesen már vezető pozícióban dolgozott, szép, újépítésű lakást vett, nagyon jó fizetése van, kényelmesen él. A férjem elvesztette a szüleit, a nagynénje nevelte fel, és mire érettségizett, már elég jól álltak anyagilag, kapott tőle autót, fizette a tandíjat, az kiadásait, stb. Most vezető fejlesztőként dolgozik egy többezer embert foglalkoztató külföldi cégnél, jóval átlag fölött keres.
Neveld szeretettel a gyerekedet, fogadd el a szüleid segítségét, fejezd be később az egyetemet, és mutass te is jó példát a gyerekednek.
válasza:A 21- es teljesen jókat írt. Hasonló helyzetben vagyok igaz nekem nincs gyerekem még. Szerintem el tudsz indulni a legfontosabb hogy próbálj meg felnőni és leválni a szüleidről fejben, tudatosítani magadban hogy van saját családod és nem már nem vagy gyerek. Nekem ez megy a legnehezebben pedig idősebb vagyok nálad.
A férjed is fizetheti a gyerek kiadásait a sajátod pedig a lakás kiadásából tudod allni illetve kezdhetsz vállalkozásba is és be tudod fejezni az egyetemet. Mások sokkal rosszabb körülmények közül indulnak. Az itteni válaszadókkal ne foglakoz sajnos sok az irigy akik semmit nem kaptak otthonról és mindez nekik álom.
30/N
válasza: válasza:Sajnos ez a magyar valóság ahol egy panel is álom ahogy egy szalonból vásárolt fapados Opel Corsa ami szinte a legolcsóbb kisautók egyike.
Sokan tanulni se tudnak EU szinten itt az egyik legalacsonyabb a diplomások száma miután a képzések többsége fizetős és a megélhetés egy újabb nehéz kérdést képez pl. lakhatás, étel,ruha. Azok akik úgyis olyan családban nevelkednek ahol a minimális dolgok elérhetőek ott a gyerek se lesz nagy eséllyel diplomás. Van néhány kivétel ahol az egyetem helyben van , budapesti és jó tanuló a gyerek de nem sok. A csórók gyerekei mehetnek kiszolgálni a tehetősek diplomás gyerekeit. De ezt sokan nem látják át és ugyanúgy meztelen seggel alapítanak családot.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!