Hogy szüljek úgy gyereket, ha még sosem dolgoztam? Mire számíthatok így?

Röviden: van három alapbetegségem, amikkel elvileg nem eshettem volna teherbe külső segítség nélkül az orvosom szerint (PCOS, IR és pajzsmirigy alulműködés). A PCOS tüneteinek az enyhítése miatt nyár elején fogamzásgátlót kezdtem el szedni, ennek ellenére most 7 hetes terhes vagyok...

A párom 44 éves, én 22 vagyok. Nekem ő volt így az első mindenben, neki előttem ért véget egy 13 éves kapcsolata.

Mivel idősebb nálam, máshol is tart az életben. Van két diplomája, több vállalkozása. Megteremtette magának azt az életszínvonalat, amit akart. Én itt vagyok 22 éves egyetemistaként, és hiába van lakásom, autóm, ezeket a szüleimnek köszönhetem. Ugyanúgy, ahogy a pénzem is tőlük jön. Eddig úgy voltam vele, hogy mivel tanulok, így valahol jogos, hogy támogatnak anyagilag, de hülyén érezném magam, hogyha elmennék babázni és még akkor is tőlük kapnám a pénzt... Mert sajnos nagyon sokba kerülök egy hónapban, sosem számoltam össze, de szerintem simán van 300-350 felett egy átlag hónap (ahol semmi extrább kiadás nincs).

Lehet erre azt mondani, hogy itt van a párom, ha egy család leszünk, akkor az ő feladata lesz az anyagiak biztosítása, de ettől a felfogástól én kivagyok. Jól megvagyunk és szeretem, de ez nem garancia arra, hogy akkor 15-20 év múlva is ugyanígy leszünk. És félek, hogy akár pár év múlva gondol egyet és szakít, vagy esetleg én jövök rá, hogy másra vágyom, de nem tudok kilépni a kapcsolatból, mert függök tőle anyagilag.

A szüleimre sem akarok alapozni egész életemben, mert az anyámnak van az a rossz szokása, hogyha nem emlékeztetem, a mai napig 3-4 éves kislányként kezel és félek, hogyha még lenne egy kisbabám is, ez csak rosszabb lenne. Pl. most is mikor elmondtam, hogy terhes vagyok, rögtön azzal jött, hogy ő költözik fel Budapestre és segít a baba körül, meg a terhesség végénél, meg hogy ő mióta vágyik már unokára (ismétlem, 22 éves vagyok, ő 50 sincs)... Meg én nem azt az utat akartam élni, amit ők szántak nekem. De alapból nehéz a pályakezdők élete, nemhogy úgy, ha még van pár év kiesésem és egy gyerekem is.

Két barátnőmnek mondtam el eddig a hírt és a félelmeimet, szerintük félre kéne tennem a büszkeségemet és a páromra támaszkodni anyagilag, rengetegen ezt teszik. Nekem meg inkább azt súgja a lelkiismeretem, hogy talán pár évet várnunk kéne még a közös gyerekkel... Csak ugye itt vannak az egészségügyi bajaim, és lehet, hogy amikor meg úgy érzem, akarom és szeretném, nem fog összejönni.