Anyukák: inkább távolról szeressen a gyerek, vagy közelről utáljon?

Én nem is értem az egészet..

Egyébként egyértelműen közelről, mert mindegy, milyen szülő vagy, amíg ott vagy és próbálkozol. Ha nem jön be, hát nem jön be, nem kedvelhet a gyereked és mindenkinek vannak hibái, amikre utólag jövünk rá, de a tudat, hogy a szülőd ott volt és próbálkozott, az azért rohadt sokat számít. Aki távol van, azt nem szeretjük, mert nem ismerjük, max emlékünk van róla.

A felügyeleti jog tök oké, mellette viszont van láthatás is! Azzal mi van? Még a gyilkosokat sem zárják el a gyerekeiktől, van felügyelt láthatás.

Nekem így sem érthető!

Mondd már meg, szóval a bíróság azt mondta, hogy az anyja nem láthatja a gyereket, csak az apa. Ezért az apa letiltja az anya számát, de még jófejségből megengedi az anyának, hogy azt mondja ő akarta otthagyni őket, nem pedig eltiltották a gyerektől?

VAGY

A bíróság azt mondta, hogy az apa szabályozhatja a láthatást, ha az apa akarja, az anya látogathatja, ha nem akarja, akkor nem látogathatja. Az apa azt akarja, hogy a nő vállalja magára, hogy ő ment el, nem pedig az apa küldte el őt, különben hazudozni fog a gyereknek?

Vagy mi az, amivel zsarolja? Nem tudom, miért nem vagy képes fogalmazni..

Minden esetben az a jobb, ha ott vagy, és vállalod az (akár hibás) személyiséged, tetteid, és az igazat mondod a gyereknek, na meg nem hagyod magad zsarolni. Meg nem is értem, miért szeretne a gyereked, ha távol vagy tőle? Egyrészt nem is ismer, másrészt azt hinné, te hagytad el.

Minden esetben ott kell lenni, és ha épp nem is kedvel, idővel szeretni fog pusztán azért, mert ott voltál és próbálkoztál!