Miért ilyen álszent vagy "önámításkodó" egy ilyen anya?
Unokatestvérem másfél év körüli gyerekére minimum egy nap 10x ráordít, kiabál. Van, hogy meg is veri (nem véresre, nem hurkásra, de odacsap 4-5x a kezére, lábára vagy a szájára). Ha ez megtörténik, utana 2-3 perc múlva az unokatesóm tök nyugodt.
Aztán mindenkinek meséli, hogy "Tudod milyen jó kislány? Egy áldott gyermek! Egy rossz szavam nem lehet rá.", pedig a valóság az, hogy a kicsi üt-vág-rúg-harap mindenkit, képes bárhol levágni magát a földre hisztizni. És akkor olyat mond, hogy 10-ből 1 rossz és 9 jó dolog van, pedig 10 percből 9-et kiabálással tölt.
Én nekem nincs gyerekem, csak 19 vagyok, egy jó 10 évig még nem is lesz. De ezt nem értem, hogy miért kell mindenkinek a szemébe hazudni a gyerekről meg az anyaságról, amikor nyilván nem EgyRossz-KilencJó arányban oszlik szét, legalábbis náluk nem.
Ha sokat mondja, hogy a gyerek jó, akkor egy idő után ő is elhiszi, hogy igaz.
Ha sokat hangoztatja, hogy könnyű és jó az anyaság, csak egy töredékrésze rossz, akkor egy idő után ezt is el fogja hinni.
Ezt hívják önbecsapásnak. A helyzet semmit se változik, viszont az ő fejében a sok rosszat, amit a gyerek "okoz" neki, kiváltja a dicsekvéssel (a nagyon jó kislányos-szöveget ezért tolja mindenkinek).
Először is, míg át nem éled, ezt az életbe nem fogod megérteni...
Másodszor, elég negy túlzást erzek az írásodban...
Nekem van egy 2 évesem. Iszonyú aktiv gyerek, találékony, mindenhol megtalálja a "bajt".
Szerintem nincs olyan nap, hogy ne kapna a kezére, valagára, vagy kiabálnék rá 10x...
Mégis egy szavam nincs rá, csak mivel 0-24ben én vagyok csak vele, sok... elpattan az ember agya.
En is egy áldott jó gyereknek tartom, csak eleven. Ami nem ugyan azt jelenti, hogy maga a sátán...
Szerintem jó gyerekeim vannak, jobbak, mint az átlag.
Van amiben nem, meg is gyűlik a bajom.
Mégis rengeteget kell felemelni a hangomat.
Elevenek, húzzák egymást a hülyeségbe.. vitáznak, verekszenek is időnként.
De jók.
Ha elmegyünk valahova tudnak viselkedni.
Otthon is elpakolnak maguk után, pedig nem ovisok mèg.
Vagy tudják a társadalmi szabályokat...
Nah elküldtem
Szóval az, hogy én türelmetlen vagyok, vagy épp nem tudom a csínyeket, ami nem rosszaság, jól kezelni az nem az ő hibájuk.
Nem lehet, hogy a "rosszasága" a gyereknek csak kicsit rossz, és ezért nem érzi tragédiának? Mit csinál, mikor rossz a gyerek?
Az én gyerekem tízből csak egyszer rossz, de akkor annyira, hogy elfelejtem az előző 9 jót. Tehát nem az van, hogy nem fogad szót, hanem ordít, csapkod, szid, gonoszkodik, kétévesen meg aztán harapott, rúgott ahogy tudott. Amikor meg jó, 9 esetben egy angyalka, de mit ér ez, ha a nagy rossz tönkrevágja a képet?
Szerintem a gyereke csak átlagos kétéves, nem fogad szót mindig és néha dacol, anyuka ilyenkor túl ideges és megveri, de utána tudja, hogy hülyeségekért verte meg, és a gyerek nem is rossz, csak ő rossz szülő..(a legtöbb anyuka csapkodja a gyerekét sajnos, még jó környezetben is, tanult, kedvesnek látszó, ápolt emberek is... )
Emlékszem mi az öcsémmel sokat kaptunk, sokszor vertek, az öcsémnek olyan rossz volt a magatartása, hogy suliból is eltanácsolták alsóban, oviból is el akarták, emlékszem folyton behívták a szüleinket.., suliban neki csupa osztályfőnöki meg igazgatói, én kitűnő voltam, egy szava sem volt senkinek rám, és mindkettőnkről úgy nyilatkoztak a szüleink, hogy jó gyerekek vagyunk.. Szóval ilyen is van, van, aki csak vetít másoknak, vagy van, aki még magának is, el akarja hinni, hogy a gyereke jó, csak néha rossz..
Egyébként a szülővel kettesben a legtöbb gyerek nyugis, nem éri semmi zavaró inger, olyankor békések.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!