Két gyerek menyivel kerül többé anyagilag mint egy?
9, fordítva: akik nélkülöztek, akiket kirekesztettek...
(Egyébként 2 gyerekünk van, de nem lenne egy se ha nem tudnánk többet megadni, mint amit nekünk adtak. És nem a drága telefonra gondolok, mert remélem, hogy nem a felszínes felvágàs lesz a legfontosabb nekik, de az élmények, külföldi utazások, külföldi nyelvtanulás, részvétel ösztöndíjban - mert ez se megy nagyon csórón, mert van önktg....dtb)
12. Akit kirekesztenek azt általában nem a menő cuccok hiánya miatt teszik hanem mert olyan a személyisége. Gyenge, elnyomható. Mamlasz. Vagy szimplán irritáló.
10. Nem utópiában élek, hanem normális emberek között akik nem a telefonnal és a tablettel szeretik a gyerekeiket. Nem csak én nem, hanem a távolabbi ismerősök, barátok se.
Engem anno 20 éve se utáltak ki általánosból, se utána gimiből pedig nem voltunk gazdagok, nem voltak márkás cuccaink.
Igazából a kutyát nem érdekelte miben van a másik, milyen telefonja van. Ezt megint a szülők tolják túl szerintem. 😂
Kompenzáltok.
"hanem mert olyan a személyisége. Gyenge, elnyomható. Mamlasz. Vagy szimplán irritáló."
Te már csak tudod, ennyi empátiával. ;)
Egyik se volt igaz rám. Csak nem volt semmi kapcsolódási pont az eltérő anyagi háttér miatt, így elég nehéz középiskolás évek voltak, de az általános iskolai barátok egy darabig megmaradtak.
Egyetemen pedig már tudtam tenni a saját anyagi helyzetemért, de jobb lett volna élvezni az egyetemi éveket, mint végig melózni.
16. Minél több tudást és élményt adsz meg a gyereknek annak annál jobb élete lessz.
Ezt gondolom nem vitatod te se.
Persze kicsit a te mércédhez képest sokat akarunk adni a gyereknek. De az se lehet cél hogy ne hajon éhen és akkor jó szülő vagyok pipa.
Hát ti nem tudom hol éltek, én a 2000es évek elején voltam általános sulis, és már akkor csúfolva voltunk mi csóróbbak vidéken. Nem mondom hogy nem voltak barátaim, de csúfoltak minket. Mai napig komplexusos vagyok.
2008 nagy gazdaaági világválság...semmink nem volt.
Igenis rossz ez, pl mikor osztálykirándulás téma van, tábor, osztálypénz..mindig görcsben volt a gyomrom egész nap hogy otthon megint szólnom kell, hogy fizetnivaló van.
Nem járhattam sem úszni, sem karatéra. Elvittek egyszer karate edzésre, nagyon tetszett, de mikor elmondták hogy a ruhát meg kell venni stb hagytam is, nem is mondtam el otthon már mert tudtam hogy felesleges.
Szóval....hagyjuk hogy jó ez így.
Egyáltalán nem jó.
Középiskolaban 16 eves koromtól dolgoztam minden szerda, péntek, szombat..érettségiszünetben, nyáriszünetben. De ez se volt annyira jó, mert hullafáradt voltam, nekem is jobb lett volna csak tanulni. De muszáj volt hogy legyen szalagavatóra ruhám.. csak kb kiégsz 18 éves korodra..
Egyáltalán nem volt jó egyik sem.
Nullával indulni az életben megint nem volt jó, 18 évesen a fősuli mellett folyamatosan túlórázni meg az anyagiakon idegeskedni.
Soha semmit nem tudtam felhőtlenül élvezni, látszik is rajtam, szerintem amúgy orvosi segítségre is szükségem lenne mentálisan.
Most 28 vagyok van egy 3 éves gyerekem, én első naptól fogva rakok el neki havi 30 ezret, ahogy megszületett onnantól. Azért hogy ha bármi lesz nagyobb korában is, ki tudjam neki fizetni..Plusz majd idővel ha a saját ház hitelünk letelt 8 év múlva ha úgy állunk akkor is mint most veszünk egy lakást is a nevére..
Most is megkap minden szép ruhát stb.
De azért egy gyerekre is nagy összeg ez, 2t nem vállalnék pedig mi ketten 700e felett keresünk. A ti helyetekbe sem agyalnék kettőn.
#18 Te ennyire hülye vagy vagy játszod? Én is kimaradtam csomó mindenből pl sport, fizetős kirándulások többsége stb.. barátokat se tudtam soha hívni magunkhoz mert csak ciki volt stb..
Nekem volt pár hasonszőrű barátom mint én, nem magányos voltam, de attól kaka volt az egész és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!