Akik szigorú szülők/akiknek szigorú szüleik voltak: hogy és miben játszottátok ki a szüleiteket? Miben lázadtatok? Mi volt a következménye?

#10

Pedig határokat szabni komprumisszummal is lehet. És a határokból ahogy idősödik egy gyermek, úgy engedni.

Az itteni válaszok és a saját magam példája az, hogy nem szabad szigorúnak lenni, hanem következetesnek.

Anyám engem és a húgomat is szigorúan fogott. Nem engedte volna meg, hogy barátunk legyen. Ettől függetlenül volt barátunk tizenévesen, nem is egy, csak neki nem mondtuk el. Most ez mennyivel jobb?

Nem akarták, hogy lovagoljak.

Nem fizettem be az ebédpénzt, és abból jártam lovagolni. Otthon azt mondtam, hogy az istállóban dolgozok, hogy lovagolhassak. (Ilyen opció sajnos nem volt, pedig ezt is megtettem volna)

De ez csak egy a sok közül...

Sok mindent nem engedtek, én meg sok mindent szerettem volna...

#13

Lehet szeretni valakit, vigyázni valakire úgy is, hogy nem lehetetleníted el a szabadságát annyira, hogy még lélegezni se tudjon.

Gondolom, azért lettek lepontozva, mert nem nekik szól a kérdés, így nem a kérdésre válaszolnak, tehát nem hasznos a válaszuk. (Nem pontoztam, csak sorstársak történeteit jöttem olvasgatni. De akkor már le is írom az enyémet.)

Nekem is szigorú szüleim vannak és egy iszonyat lázadó, problémás nővérem. Így az ő viselkedése miatt én is szívtam. 18 éves koromig csak éjfélig lehetett kimenőm, pedig jól tanultam, nyelvvizsgám, előrehozott érettségim is volt, sosem járkáltam egyedül éjszaka haza, egyetlen egyszer sem ittam annyit, hogy róka legyen a vége és mindösszesen kéthetente szerettem volna bulizni. Emiatt mindig barátnőknél aludtam, akiknek a szülei engedékenyebbek voltak. Illetve, amikor barátom lett, akkor volt, hogy nála aludtam, de azt mondtam anyuéknak, hogy barátnőknél vagyok. (Nem lettem céda, ez a barátom most a férjem és 2 gyerekem apja...)

Azért egyrészt a szigor sem jelenti mindenhol ugyanazt, másrészt ami az egyik gyereknél beválik, ugyanaz a másiknál pont a visszájára sülhet el, harmadrészt meg lehet, hogy máshogy látja az ember a nevelését gyerekként és felnőttként.

Én két elég szigorú családot ismerek a környezetemben, mindkettő a lányom osztálytársa. Az egyik érintett kislány csodálatosan jól veszi ezt a dolgot, édes, aranyos, jól nevelt, a másik meg tiszta frusztrált. Ismerek olyan felnőttet, aki kamaszként lázadt a szigorú nevelése ellen, de ma már hálás érte, és olyat is, aki teljesen problémamentes volt, tizenévesen teljesített minden elvárást, és most, a 40-hez közelítve pótol be mindent, ami kimaradt neki, a férjét elhagyta, bulizik, piál, pasizik orrba-szájba. Nem lehet előre megmondani, kinél mennyire válik be a rövid póráz.