Mit tegyek, hogyha anyám elkapatta a gyerekemet és ezért ordít állandóan, hogy vegyem fel?

Csöppet sem biztos, hogy anyukád miatt ilyen most a gyereked.

A gyerekek nagyon hamar megtanulják, hogy X felnőtt megteszi ezt nekik, Y meg nem. És onnantól csak X-et fogják nyaggatni azzal a kérésükkel, Y-t békén hagyják. Vagyis e logika szerint csak anyukádat kéne nyaggatnia, hogy vegye ölbe állandóan, téged nem.

Szerintem ez nem anyukád miatt van. Egyrészt, most volt csak egy éves, ami korábban még "belefért" és fel se tűnt neki, az simán lehet, hogy most már zavarja. Pl az, hogy távol voltál tőle napokig. Lehet, hogy amúgy is kezdett volna szeparációsan szorongani, és erre jött az, hogy te nem vagy vele, és kész, itt az eredmény. Az én lányom most egy éves, de ami két hónappal ezelőtt jó volt neki, az most nem az. A gyerekek ebben a korban nagyon sokat és nagyon gyorsan változnak, szerintem ez nem feltétlenül anyukád hibája.

Neked azt tudom mondani, hogy amíg lábadozol, addig kérj segítséget. Akár anyukádtól, akár a gyerek apjától, akár fizetett segítséget. Nem szégyen, főleg nem úgy, hogy közben még gyógyulnod kéne. Próbálj meg pihenni kicsit, mert érezhetően ki vagy merülve, feszült vagy, ezt amellett, hogy a gyerek is érzi és átveszi, nyilván nehezíti a mindennapjaitokat, sokkal kevesebb türelemmel tudsz a babád felé fordulni, pont amikor pedig végtelen türelemre lenne szükség.

A kézben hurcibálás ellen meg én azt javasolnám, hogy üljetek le a földre/fűbe/ágyra, és bújjatok össze sokat. Legyen annyi bújás, amennyit a lányod akar, de keretek között. Kb mint mikor a szoptatásnak adsz keretet, hogy csak otthon, csak azon az egy kanapén, csak alvás előtt, stb, de akkor amennyit csak szeretne. Üljön az öledbe, bújjatok össze fekve, olvass neki mesét vagy csak énekelj neki, tehát ilyen nyugisabb dolgokat, de testközelből, akár együtt is alhattok. Lehet, hogy ez segítene feltöltenie az anya-raktárait, és kevésbé ragaszkodna a kézben hurcibálósdihoz.