Ha undorodok és félek nagyon a terhességtől/szüléstől/szoptatástól és gyerekneveléstől, de alapjáraton szeretem a gyerekeket és lehet szeretnék is majd egyszer, akkor merjek majd szülni?

25 éves vagyok, de még nem érzem a motivációt a gyerekvállalásra (anyagilag sem vagyunk ott sajnos, de stabil a párkapcsolatom). Párom biztos szeretetne a jövőben (4-5 év múlva), de én semmi "ingert" nem érzek hozzá, pedig nem utálom az összes gyereket (akik aranyosak és jól vannak neveleve, ők szimpik, de az örjöngő, nem nevelt, rugdos össze vissza, direkt ordibáló gyerekeket utálom). Sőt, félek is és undorodok is az egésztől, de lehet csak mert nem értem meg rá? Más is érez ilyet? Én maximum gyerekként mondtam azt, hogy szeretnék majd sok-sok gyereket, de olyan 13-14 éves korom óta semmi késztetést nem érzek hozzá. Egy benti macskánk van, akit imádunk, de ő is "elég" úgymond. Nem hiányzik a gyerek gondolata sem. De párom ilyenkor mindig mondja, hogy csak lesz majd és ilyenek, hiába mondom, hogy nem igen szeretnék.

Van aki így érzett fiatalon és mégis szült? Megbántátok vagy úgy érzitek nem volt oka félni/undorodni?

Ha pedig ezért nem szültél, megbántad már ezt idősebb korban?