Egy gyerek tényleg boldogabbá teszi a már most is boldog párkapcsolatokat? Jobban fogjuk szeretni tőle a párunkat?

Nem feltétlenül. Bizonyára van akinek bejön, de nálunk nem így lett. A fiunk autista és adhd-s. Mióta megszületett csak róla szól minden. Ez egy egészséges mértékig rendben is lenne, de esetünkben mi is teljesen feladtuk magunkat. Az biztos, hogy összekovácsolt minket, de csak mint családot, azaz apa-anya-gyerek, de mint nőt és férfit elválasztott. Mindketten kimerültek vagyunk. Egy darabig próbálkoztunk de 10 év alatt feladja az ember. Megbeszéltük, hogy együtt maradunk és a végsőkig küzdünk, de a párkapcsolat megmentését elengedtük.

Talán ha nagyobb lesz és lesz valami haszna a fejlesztéseknek akkor újra próbálkozunk egymással vagy mással, de most minden energiánkat felemészti a fiunk.

Nekem az elso hazassagom a masodik terhesseg alatt ment tonkre, meg nem volt 2 eves a nagyobbik gyermekem.

Egyreszt duplan odafigyelek a masodik ferjemre, hogy ne essek ugyanazokba a hibakba mint ahol az elsonel elrontottam, masreszt a ferjem is teljesen mas tipusu ember. O azt mondja, a kozos gyermek semmit nem valtoztatott az erzesein, ugyanugy szeret (es ugy erzem nagyon szeret), en melyebb szeretetet elek meg ahogy belegondolok hogy mi ketten hoztuk vilagra ezt a csodat, de alapvetoen egy nagyon stabil hazassagba erkezett es figyelunk ra h a gyerekeken kivul is legyen eletunk, beszedtemank, kozos elmenyeink stb.

Rengeteg válás a gyerek 1 éves koráig történik :/

Mi is majdnem szétmentünk, pedig volt előtte rendesen rózsaszín köd.

A hangulatingadozásaimra, a szülés utáni depresszióra egy folyton síró baba mellett nem voltunk felkészülve, pedig a férjem maximálisan mellettem állt és támogatott.

Sokat segített a pszichológus, meg hogy valamelyik nagyi átjön egy hétvége délutánra unokázni és mi addig elmegyünk valamerre a közelbe. Sokszor csak sétálni.

De mint mondtam majdnem ráment egy 10 éves kapcsolat.

Nem a gyermeken múlik.

Ami tönkremegy a gyermek nevelés közben, az amúgy sem működött alapjaiban rendesen.

A szülűk kapcsolata tőlük függ, a gyermek csak egy a lehetséges próbatételek közöt. Talán a legnehezebb, de csak azt buktatka ki ami eleve ott van

Mimden gyermekkel szeretet érkezik a családba.

Ettől boldogabbak leszünk-e, az egy döntés kérdése. El dönthetem, hogy sajnálni fogom magam a plusz feladataim miatt, vagy elvégzem azt amit kell, hogy boldognak láthassam a szeretteimet.

Mindenképpen fontos ez a házaspár közös döntése, közös akarata legyen, mert ez egy közös életfeladat lesz. A kapcsolat magasabb színtje amikor már nem csak egymásra kell figyelni, időt szánni, hanem közösen, felelős szülővé kell válni.

A gyermek válalásánál is a hangsúly a párkapcsolaton van. Ha jól működik a kapcsolat, szánnak időt egymásra kettesben, akkor a gyermek egy biztonságos szeretet fészekben kiegyensúlyozottan fejlődik. Ha a problémákat jól kezelik, újra leosztják a feladatokat, akkor lehyet gyermekekkel még nagyobb az öröm és a boldogság. Nem olyan mint kettesben, más. De több. Ez a folytonos fejlődésünk része, amit gyermek nélkül nem élhetsz át. A gyermeked még a párodnál is jobban szeret, ha nem rontod el.

"Ami tönkremegy a gyermek nevelés közben, az amúgy sem működött alapjaiban rendesen."

Hülyeség. Gyerek nélkül egy csomó probléma fel se merül. Plusz rengeteg olyan dolog van, amiről mindkettejüknek megvaltoztathatatlan véleménye van, amit az adott szülő egyértelműnek tart, ezért aztán gyerekvállalás előtt nem is beszélnek róla. Pl étkezés. Lehet, anno mindketto ugy nőtt fel, hogy amit eléd tesznek, azt megeszed és addig nem állsz fel az asztaltól, amíg nem üres a tányérod. De amíg a férfi szerint ez helyes, addig a nő szerint nem. Nevetségesnek tűnik, de gondolj bele, milyen lesz a szülői tekeintely a gyerek előtt. Anya engedi, hogy ne egyen spenótot, apa meg nem engedi felállni, amíg nem eszi meg.

18-as!

16-os épp erről ír.

Csakhogy kapcsolat nem attól megy tönkre, hogy egyiknek ez vagy az a szokása, vagyhogy ki eszik spenótot. A kihívás az, hogy ezt az egyes felek hogy kezelik magukban és hogy rendezik egymás között.

Tök mindegy, hogy mi a nézeteltérés lenyege vagy eredete. Nem számít, hogy a gyerek ott van-e és a vele összefüggő helyzetben derülnek ki dolgok.

Valami előbb utóbb mindenképp ütközik, azaz gyermektől függetlenül meglesz a feladat, amit tudni kell rendezni szeretetben.

A párkapcsolat nehézsége az egymáshoz való csiszolódás. A házasságban pedig esküvel vállalod, hogy jóban-rosszban. Ha csak valamelyik fél egója felülírja ezt, ott nem nem a közös megoldást fogják keresni.

19!

Nem, nem erről ír. "Ami tönkremegy a gyermek nevelés közben, az amúgy sem működött alapjaiban rendesen." A példámat tekintve ez az életben nem merülne fel kettejük között gyerek nélkül.