Normális felfogás a mai világban 1 nőnél,hogy nem szeretne több gyereket vállalni,vetélés,halva szülés,meg a saját életkora,meg nincs türelme,nincs kedve babázni miatt?

9-es, te meg minek válaszolsz rá? Nem kötelező. “Engedd meg” a kérdezőnek, hogy a traumáját hadd élje meg annyi kérdés kiírásával, amennyi jólesik neki.

A nevében is köszönöm.

Kérdező: ami neked jó. Erre nincs általános szabály.

Végül is én sem értem, hogy mi a célja ezekkel a kérdésekkel.

A helyesírásából ítélve amúgy sem egy lángész, na de 40+ évesen a zinterneten megkérdezni hogy normális e az, ha valaki nem akar gyereket vállalni, komoly okokból kifolyólag...

Komolyan, hol él ez a kérdező? Gondolom az IQ hányadosa alulról súrolja a 60-at...

16# ne mondd már, hogy te azért szültél mert valaki elhitette veled, hogy a gyerek a boldogság alfája és omegája?

Képzeld el, hogy a boldogság se nem gyerektől, se nem férjtől, senkitől nem függ, csakis tőled és a hozzáállásodtól. Ellenben a gyerekedet sajnálom, hogy egy olyan lelki terhet kap, hogy neki kellett volna boldoggá tenni az anyját és ez "nem sikerült" neki. Ez baromi káros 🙄

17 nem ereztetem vele hiszen nem ra haragszom hanem magamra. Neki semmi koze a dontesemhez.

Azert mert valaki megbanja, nem a gyereket utalja hanen magat az anyasagot.

Miert ne vallhatna be valaki hogy megbanta? Ez nem von maga utan automatikusan bantalmazo/drogozo/iszakos anyat. Mennyivel jobb ha egy no szul 3 gyereket egy ferfinak aki elhagyja/megcsalja pedig mar az elsonel se segitett a ferj? Egy csomo ilyen kerdes vagy gykn. Nem minden fekete vagy feher, vannak atmenetek.

Az meg oooooltari kamu hogy tudod mire vallalkozol. NEM, nem tudod. Akinek nem volt meg gyereke halvany lila goze sincs milyen es nem azert mert fogyatekos, vagy hulye. Ez egy annyira uj elethelyzet amivel nem talalkozik egy mai no az eleteben, olyan mint a szules.

Értem hogy nem utálod a gyerekedet. De tényleg azt hiszed, hogy ez rá nincs hatással, hogy ezt az érzést burokban lehet tartani? Az, hogy nem érezteted vele, még érzi. Ahogy azt is számtalanszor bebizonyították, hogy az is kihat egy emberre, ha korai szakaszában a terhességnek el akarták vetetni.

És nem, nem kell összemosni az alkoholista, bántalmazó szülővel ezt az esetet. De attól még nem jó. Azt meg egyszerűen nem hiszem el, hogy te belül megbántad, utálod az anyaságot és annak kifelé semmi jele nincs. Vagy egész életedben színészkedsz, ami szerintem nehezebb mint a gyereknevelés.

Abban viszont igazad van, hogy rohadtul nem lehet tudni mire vállalkozik az ember. Ám felnőtt emberként azt az egyet tudni lehet, hogy kvázi visszafordíthatatlan (kivéve persze ha örökbeadod vagy elhagyod, bár a nyoma akkor is benned marad). Így amikor az ember belekerül, az első sokk után jobb ha előrenéz és ha kell segítséget kér a feladat megoldásához és a megváltozott élet feldolgozásához. Legalábbis én ezt tettem mikor az elején azt éreztem csapdában vagyok, én nem erre a lóra fizettem. De ez az érzés megfordítható, ha valaki akarja.

Egy nálam okosabb ember mondta mindig: az ember addig nem változtat az életén, amíg nem fáj eléggé. Ha csak kicsit fáj, akkor azzal évekig elevickélnek emberek.