Hogy kell egy gyerekből nőies nőt nevelni?

Nagyon max példamutatással, bár nálam még ez sem jött be. Egész tinikoromban ezzel a nőiesség dologgal-vegzáltak, boldog-boldogtalabtól megkaptam, hogy egy NŐ így-úgy-amúgy nem beszél, nem mozog, nem csinál, mittudoménmi. Gondolhatod, milyen hatása volt.

Felnőttként már persze szoktam csinos lenni meg így ránézésre nőies, de viselkedésre/beszédre nagyon nem vagyok az. Ez személyiség kérdése, első sorban, a nevelésnél meg sokat számít, hogy ne erőltesd.

Sokat számít milyen közegbe kerül. Milyenek a barátnők és a szüleik.

Ha hagyod, hogy otthon tiniként is sminkelgessen, beíratod smink tanfolyamra, hogy natúr sminket tudjon készíteni.

Viszed fodrászhoz, kozmetikushoz, vásárolgatni stb. Nagyobb az esélye, hogy csajosabb lesz, mint akit nem engednek.

Sehogy. Lesz saját személyisége, ha nem fogják érdekelni a nőcis dolgok, a fejedre is állhatsz, akkor se fog megváltozni.

Ha nem hiszed, megadom anyàm számát, kérdezd meg őt.

Sehogy nem lehet! Velem is próbálkoztak sok nőies nő barátnőm van én mégsem vagyok az. Egyszerűen nem érdekel. Van ilyen is piszkáltak ezzel is rendesen, mert nem így vagy úgy öltözöm vagy viselkedem hát ez van. Engem engedtek minden ilyen nőies dolgot csinálni kozmetikus, fodrász stb. Ebből maradtam a fodrásznál akihez viszonylag gyakran járok amúgy megtanultam mindent magam megoldani igényesség terén olcsóbb mint kozmetikusra költeni.

Ráeröltetéssel az ellenkezőjét éred el.

Ismerős pl. azt csinálja, hogy mindenféle rózsaszín vackot vesz a kislányának, rózsaszín ruhákat, csak "lányos" játékokat. Egyik karácsonyra kapott a gyerek rokonoktól egy játékkészletet, amiben volt egy pici gördeszka, azt nem akarta odaadni neki az anyja, mert "fiús".

A kisfiú ugyanígy, körülötte minden "fiús". Amikor kb kétéves volt, szeretett volna egy játékbabát, mert a rokon kislánynak is volt. Az anyja azzal a feltétellel ment bele, hogy csak kék ruhás babát kaphat.

Ilyeneket én biztosan nem csinálnék.

Én anyukám tipikus nőies nő, egy zsák krumpliban is elegánsan törli meg a száját, és az eső is úgy esik rá, hogy filmjelenet lehessen belőle. Apám nem is volt jelen, semmilyen példát nem láttam, csak anyukámat.

És mégis tiszta apám vagyok (később jöttem rá), ahogy mozgok, beszélek, gesztikulálok, a küzdősportok és fiús hobbik iránt való szenvedély, mind pont olyan, mint az apám. Ez alapján egyértelmű lett nekem, hogy ezt a példát nem otthon tanulja valaki, hanem a génjeiben van.

Nekem anyukám nagyon csinos, nőies, mindig szép a frizurája, körme, ruhája, és hacsak nem kirándulni voltunk, nem is nagyon láttam lapossarkú cipőben (nagymamám ugyanilyen volt, még az otthoni papucsának is volt egy kis sarka), kimondottan elegáns mindig, még most, 59 évesen is.

Én a szöges ellentéte voltam gyerekként, totál hidegen hagyott, hogy milyen ruha volt rajtam, a hajamat hiába fonta be anyukám szépen, fél óra múlva már állt mindenfelé. Tiniként már jobban érdekelt, mit veszek fel, de ez abból állt, hogy éveken keresztül csak bakancsban léteztem, szakadt farmer, hipófoltos pólók, és vagy rövid volt a hajam, vagy tarajam volt. Magassarkúban most se nagyon tudok járni, bár van néhány, a kisebb sarkúakat felveszem néha dolgozni, de a sima tűsarkú cipőmet csak annyira, ha valahová megyünk, és csak kocsiból ki, kocsiba be, kettő között meg max álldogálni kell, vagy ülni, pl étterem, színház, ilyenek.

Igenyesnek igényes vagyok, foglalkozom a kulsommel, de sose leszek olyan, mint anyukám, nekem nem ez a stílusom, és csak nagyon ritkán veszek fel igazán nőcis ruhát.