Akiket ott hagytak terhesen/babával/gyerekkel: a gyerekek hogy viselték, hogy az apjuknak nem kellenek és nem keresi őket?

Nekem nincs gyerekem, de leírom, hogy én hogy éltem meg. Én egy szeretői kapcsolatból születtem, tehát apám csalta a feleségét, anyám meg teherbeesett tőle és megtartotta. Nyilván ugye utána kiderült a hűtlenség, és rólam is tudomást szereztek, mert anyám nem hagyta magát.

Egy életen át engem hibáztattak, hogy megszülettem, pedig nem én kértem az életet. Hol anyám, hol apám, hol a mostohaanyám rótta fel nekem ezeket.

Én voltam a zabi pulya. Így is hívtak a hátam mögött. A zabi pulya jön holnap. Allergiás még a tejre a zabi pulya? Mikor megy fürdeni a zabi pulya? A zabi pulya elesett.

A féltesóim is k.csögösködtek velem, sose engedték, hogy játszak a játékaikkal, mindig kirekesztettek. Télen mindig csicskáztattak, nekem kellett mindig húzni a szánkót, én nem ülhettem a szánkóra. Ha ráültem, kihúzták alólam.

Sajnos akkor még olyan világ volt, hogy "a nő kötelessége a gyerek, a férfinak csak meg kell csinálni és ennyi", így a lelki bajaimat se tudtam senkivel se megosztani, mert senki se értett meg. Nagyon fájt, hogy apam semmibe vesz, anyám meg engem hibáztat a saját felelőtlensége miatt.

Sehogy nem tudom feldolgozni, örök trauma marad életem végéig.

#1 Ez iszonyú. :( Őszintén sajnálom, hogy ilyen családban nőttél fel. Egy gyerek (felnőtt) sem érdemli, hogy így bánjanak vele. Remélem sikerül boldog életet élned, megérdemled! Ők pedig azt se hogy feléjük nézz.

Kérdező, bocsi, nem tudok válaszolni a kérdésedre.

1

Túl sok mónikasót nézel de azért jót nevettem :D

1!

Azt még valahol megértem, hogy apád és a mostohaanyad így viselkedett. De anyád? Ő döntött úgy, hogy megszül, baxus.

Nekem is babakoromban lépett le apám és anyám egyedül nevelt fel. Bár nem volt soha olyan, mit az 1-esnél, sőt éppen fordítva. Soha de soha nem hiányzott az apám miért is hiányozna egy olyan valaki, akit nem ismertél? Soha nem éreztem hátrányát mert nem tudtam mi az előnye egy apának, hiszen ez volt a normális.

A testvéreim is is tőle vannak, szóval nem voltak ilyen gonosz mostohatestvérek. Sőt ők idősebbek mint én ők emlékeztek szóval nekik ilyen szempontból keményebb volt, mert ők már gyerekek voltak amikor lelépett. Temetésén is ott voltak amikor meghalt, én nem mert nem tudtam mit kezdeni egy idegen ember halálával.

Szóval neveld úgy a gyereket, hogy ez lesz neki a természetes állapot akkor nem lesz semmilyen sérülése ilyen szempontból.

1.

Válaszadó, nálam ugyanez volt, csak apám családja a mai napig nem tud rólam, így arról a részről nem szívtam. Anyám viszont megbánta, hogy megszült, se ideje, se energiája nem volt rám. Van egy bátyám is anyai részről, aki idősebb nálam 11 évvel és gyerekkorom óta éreztem, hogy utál, amiért megszülettem. Anyám 21 éves koromban mwghalt, a báttyámmal pár évre rá megszakítottam teljesen a kapcsolatot. Idő kellett, míg tudatosult bennem, hogy nem én vagyok problémás, hanem ők. Főleg, amikor idegenek csodálkoztak rá, hogy örülnének egy ilyen lánynak vagy húgnak. Úgyhogy én azóta szerencsére szabadon és a saját családommal boldogan élek. Elborzadok, ha belegondolok, hogy hogyan is nőttem fel, elképzelhetetlennek tartom, hpgy a gyerekeimmel így viselkedjek, ahogy velem viselkedtek.

1-es, ne haragudj, de mit vártál az apád családjától? Hogy majd tortával és tűzijátékkal fognak várni?

Számukra te egy hiba, egy betolakodó voltál, aki a családfő félrelépésére emlékeztetett mindig.

Nem volt szép, hogy így viselkedtek, de én mint feleség, anya sem örültem volna, ha a férjem idehozza hétvégente a balkézről született gyerekét.