Tényleg normális az, hogyha egy iskolás 6-7 éves gyerek még mindig pelenkát használ?

Egyértelműen nem normális.

Olvasom sok helyen, hogy nem szabad erőltetni ezt a szobatisztaság dolgot. De nem értem, mi számít erőltetésnek? 18 hónapos volt a lányom, mikor szobatiszta lett. Nem erőltettem, csak feltűnt hogy mindig jelzett amikor kakált-pisilt. Kb 2-3 óra eltelt a pisik között, ekkor bugyira váltottunk majd jött a bili nyáron. Ezeket a jeleket szerintem más is észreveszi, tapasztalja, korábban nyilván felesleges, de azért egyszer igenis le kell kerülnie annak a pelusnak.

Szerintem az én gyerekem is csak pelenkába kakilna, ha annakidején nem vagy rámenős. 3,5 éves korig nem akart csak pelenkába kakilni, se földre(kert), se bilibe, se wcbe szűkítővel, se szűkítő nélkül, kérte a pelenkát. Ovi előtt közöltem, hogy elfogyott(naponta néztük mennyi van még hátra az utolsóig). Nagyon sírt, tartogatta, fel alá szaladgált, nem akart wcbe kakilni. Felült, majd leszállt, félt. Odamentem, átöleltem, kicsit szorosabban, hogy ne menjen le a wcről, úgy kakilt és halál büszke volt magára, megnézte, megmutatta másoknak, lefotóztam, lehúzta, aztán legközelebb épp hogy csak pityergett, harmadik alkalommal meg ment magától, ott se kellett lennem.

Semmi baja.

Ha fél a gyerek szerintem határozottan àt kell rajta segíteni, megmutatni, hogy nem lesz baj. Most nem megy ki a bogarak miatt a kertbe kb 3 hónapja, csak, ha ott vagyok.. Ételekkel is szívtunk rendesen, meg csúszdával is, meg a fejét nem akarta bevizezni, illetve nem lehet neki szemüveget csináltatni, mert nem meri hagyni a szembecsöpögtetést.. Orsszívásnál is ez volt, aztán már magának szívta. Vitaminoknál, gyógyszereknél is.

Nem lehet megvárni hogy mindennel egyedül küzdjön meg, az élete nem épülhet félelmekre. A szembelévő házban egy olyan ember lakik, aki sosem lépett ki az ajtón, a 90 éves anyját küldi borért is..

Azért vagyunk szülők, hogy átsegítsük, társak legyünk és megmutassuk mennyi mindenre képes. Vannak szorongóbb gyerekek, nem a pszichológus hozza a bátorságot, önbizalmat, hanem a tettek, nem szavakra van szüksége, hanem arra, hogy azt érezze “nem is olyan nagy dolog, mint gondoltam”

#17 Remélem akkor mutogatta meg a szent sz..rt, amikor mindenki evett😂😂😂😂

Na ezt nem mernéd képpel, névvel leírni.