Más is ilyen nehezen éli meg az anyaságot?

Egy lassan 10 hónapos kislány anyukája vagyok és borzasztóan elfáradtam szülés óta. Férjem szüleinél élünk ezért tény hogy van segitségünk az elejétől fogva amiért nagyon hálás vagyok, de mégis úgy érzem nagyon kimerültem. A vírus miatt nem is mozdulunk ki sose falunk kívül max 2 hetente egyszer hazamegyünk a szüleimhez. Szóval a legtöbbet itthon vagyunk amit már nehezen is viselek mert nincsenek emberek körülöttem. Első gyermek, szerettünk is volna egyszer de hirtelen jött. Én nem így szerettem volna az életünket tervezni de most már így sikerült. Elfogadtam hogy nem külön lakunk de sokszor vannak negatív rossz gondolataim . Néha rámtör egy olyan érzés hogy ki szeretnék ebből a helyzetből menekülni és hogy bárcsak ne történt volna ez meg velem. Tudom hogy elég rossz hogy ilyenek fordultak már meg a fejemben de sokszor sírtam meg el voltam keseredve. Anyósom is sokszor mondja hogy egyhangú az étkezése többször kellene neki főznöm és nem bébiételt adni neki. Sajnos olyan tapasztalatlan vagyok a gyereknevelésben hogy sokmindent nem tudok mit hogyan kellene hogy jót tegyek neki. Sokszor úgy érzem nem való nekem az anyaság mert hiányzik az amikor ki tudtam pihenni magamat, jutott idő magamra és bárhová elmehettem. Szuleimtol is eltávolodtam egy kicsit mert sokkal többször láttam őket terhesség alatt meg előtte is. Lesz ez jobb kicsit?