Ha valaki az élete értelmének, fő életművének tekinti a gyereket, az mit fog csinálni, ha az élet értelme, a gyerek kirepül a családi fészekből?

#1: Az lenne az ideális. De a kérdésben szereplő típus valószínűleg belerokkan (legalábbis látszólag) és továbbra is próbál belefolyni a gyereke életébe, jön az érzelmi zsarolás és társai.

Nem tapasztalatból írom szerencsére, de pl. itt a gyakorin elég sok hasonlót lehet olvasni.

Én semmi másra nem tudtam gondolni korábban, csak hogy gyereket akarok. Szerettem a munkám, de a gyerek utáni vágyás mellett eltörpült a szeretet, nem nagyon volt hobbim, csak nagy erőfeszítés árán sikerült elterelni a gondolataimat évekig.

Most úgy érzem, hogy újra kinyílt a világ, sokkal egészségesebbnek érzem magam, várom, hogy mehessek vissza dolgozni, karriert építeni, a párommal már tervezzük, hogy hova szeretnénk elutazni. Sokkal nyitottabb és nyugodtabb lettem, úgy érzem, hogy megkaptam, amit mindennél jobban szerettem volna, mostmár kezdhetek élni, és remélem, hogy fogok találni új dolgokat, amik érdekelnek a gyereknevelés után is. Már most sokkal több dolog érdekel, mint babázás előtt. Persze, ettől még ugyanúgy imádom a gyerekeim, csak most zökkentem bele abba az állapotba, ami valószínűleg "normális".

Kicsit megpihen, majd anyóssárkánnyá válik. :))))

Viccet félre téve, sok az erőszakos anyós vagy nagymama és az emberek hitegetik magukat, hogy Ők aztán biztos nem lesznek ilyenek, de aztán mégis sokan lesznek valahogy... hát szerintem ez az a réteg.

Egy picit magamra ismerek sajnos a kérdésben, pedig mindig is ambíciózus, tanulni, karriert építeni vágyó ember voltam, aki tele volt célokkal. Ehhez megtaláltam álmaim munkáját is, amiben sikeres vagyok, és még igen nagy perspektíva áll előttem. Mégis azt érzem, hogy annyira szeretem a gyerekeimet (hárman vannak), hogy azt hiszem (elég ciki bevallani), rettegek attól, amikor egyre csendesebb lesz az életünk, amikor rá kell döbbennem, hogy hol az egyik, hol a másik már házon kívül tölti az éjszakát, már nem én leszek az első, akit reggel köszönteni fognak, nem nekem fogják elsőnek elújságolni, ha valami nagyon fontos dolog történik Velük. Hiányozni fognak, most még annyira jó, hogy picik és tele van Velük a ház.

Azért bízom magamban, hogy a helyén fogom tudni kezelni a dolgokat, hál' istennek szuper példa van előttem, az én anyukám nagyon szépen engedett leválni, miközben szépen Ő is levált rólam és elkezdte élni a saját életét. Ebből fogok merítkezni. És igen, imádok utazni, persze, próbálunk a gyerekeinkkel is világot látni, hogy élményt adhassunk Nekik, miközben közös élményeket, emlékeket gyűjtünk. Igen, utazni biztosan nagyon sokat fogunk a férjemmel, de érzem, hogy akkora szeretet van bennem a gyerekek iránt, amit, ha már a sajátjaim kirepülnek, nem fogok tudni megélni, ezért most úgy érzem, valami segítőmunkát fogok vállalni egy kórházban vagy alapítványnál. Valamint még tanulási terveim is vannak, ezeknek az ideje akkor érkezik el, amikor nagyobbak lesznek a gyerekeink.

Ahogy a világ most áll, 30 körül lesznek, mire leépítik a kapcsolattartást minimálisra velem, 35 körül, mire gyerekeik lesznek és újra bekerülök a képbe aktív nagyiként.

Én odavagyok a gyerekért, de rohadt sok belőle már, hogy iskolás, szép fokozatos az “elszakadás”, gondolom ha serdülni fog még inkább az agyamra megy majd, ha meg 23-25 évesen velem lakik majd ki fog készíteni..

Nem félek ettől, ráadásul hiányt könnyű pótolni.

Inkább attól a kortól tartok, ha ráébredek 45 -50 felé, hogy nem lehet màr több gyerekem, csak nagyi vagyok, de szeretnék még gyereket nevelni.. lehet harmincas éveim végén lesz egy kései gyerekem, hogy ezt el tudjam tólni 60ig.

Anyuék nekünk így vannak. Bele betegedtek amikor elköltöztünk. Megharagudtak. Addig támogattak minden szempontból. Azóta nem támogatnak pl ha akarok vmit lebeszélnek mindenről.

30 éves vagyok, már kihevertem hogy vissza akartak húzni :)

Tanulság: úgy neveld a gyereked mint egy vendéget, hogyha elmegy ne betegedj bele.

Továbbra is próbálja irányítani a gyereket, főleg anyuka a fiú gyereket... Sok esetben anyuci pici fia se bír leszakadni, rámegy a kapcsolata.

Ha leszakad, akkor anyuka gyűlölködő lesz a gyereke párjával, őt okolja mindenért. Esetleg emiatt a gyerek megszakítja vele a kapcsolatot, amit nem ért, és belebetegedik.