Mit tegyek ha le akkarok mondani a fiamról ameddig nem késő ?
22éves férfi vagyok. Van egy közel 2éves kis fiam az anyjával külön mentünk és ez végleges is maradt.
Sajna kezdem úgy érezni hogy nem vagyok képes apának lenni. Nincs se türelmem se kedvem.Van egy lakásom egyedül élek benne és 2-3naponta láthatom a gyereket. De akkor is csak úgy ha elhozom őt és ketten vagyunk.A kis gyerek nem kedvel nem látni rajta szeret vagy szükséges volnék az ő életébe, és igazság szerint én sem tudom őt le foglalni se játszani vele, közelébe nem enged a gyerek
. Az anyukának akadt egy új párkapcsolata az életébe.Azzal a személyel abszolút ell van a gyerek ha őt meg látja oda megy hozzá és elvannak én meg csak ülök bármit teszek akkárhogyan is próbálkozom e nézek ki a fejemből mint apa a fiára és sokszor ez végett a sirás folytogat!
Ha rá nézek a gyerekre már akkor sir és nem akkar hozzám jönni ez annyira bánt mint apát hogy leirhatatlan!
És ez még csak pár eset volt.
Szóval szeretnék egy új életet kezdeni és hátra hagyni mindent ameddig nem késő.Jelenleg egy kis faluban élek és szeretnék egy új városban új albérletben új embereket megismerve egyedül egy teljesen újat kezdeni .
Ez normális és elfogadot ?!
Mivel mégis csak a fiam mindenek ellenére anyagilag nem hagynám cserben !
Vissza térve nem engedte az anya hogy a nevemen lehessen hiába harcoltam érte nem értem ell semmit.
Nincs a nevemen. Nincs birósági eljárás illetve egyéb más beavatottak.
Szeretni igenis szeretem de nem akkarok neki rosszat sem szenveztetni őt az én és az anyuja hibájából .Ha nem szeretném nem kérnék segitséget itt irásban!
Amúgy én valahol megértem a kérdezőt, ha elvonatkoztatunk a szokásos sablontól, hogy jajj a gyereknek szüksége van az apjára akkor azért mégiscsak van abban igazság amit ír.
Mennyire komoly a kapcsolat amúgy az exed és az új párja közt? Nem akarnak összeházasodni? Akkor a nevére veheti a gyereket, te pedig valóban a hátad mögött hagyhatod ezt az egészet. De amúgy azt írtad nincs is a neveden a gyerek
Itt az a kérdés, te mit szeretnél. Szereted a gyereket, és szívesen lennél vele, csak az bánt, hogy ő túl anyás, és nem akar veled lenni kettesben? Ezen lehet javítani. Elég rosszul van ez a láthatás kitalálva így, egy 2 éves kisgyerek az anyja nélkül, egy ritkán látott emberrel valóban nincs el olyan jól. Ezeket át kéne beszélni a volt pároddal. Egyébként ahogy kinövi ezt a szeparációs szorongást, nagyobb lesz, javulhat a kapcsolat.
Ha meg nem szereted a kisgyereket, akkor sem lennél szívesen veled, ha ő igen, akkor tényleg új életet kezdhetsz. De ha te akarod ezt a gyereket, érdekel, kapcsolatot akarsz tartani vele, ne hagyd el csak azért, mert most nehéz. Érdeklődni, kapcsolatot tartani akkor is lehet amúgy, ha elköltözöl, és amikor nagyobb lesz, hívhatod is magadhoz látogatóba. Ha a falut el is hagyod, meg nem is hordod magadhoz, nem kell kilépni az életéből teljesen.
Hát konkrétan annyira komoly a kapcsolatuk hogy össze költöztek és az exem jelenlegi párjának van egy kislánya is .
Sokkal jobban ért a gyerekek nyelvén mint én bármikor is fogok szerintem.
10évvel idősebb mint én vagyok.
A másik oldala hogy egyedül nöttem fell nem voltak kistestvérek sem senki a szüleimen kivül.
A pót apának viszont vannak testvérei és elég nagy családja ugye a lánya miatt is jobban ért a gyerekek nyelvén.
Utalnék havonta ahogyan eddig is tettem nem hagynám ugy sem hogy bármiben hiányt szenvedjen a kis fiam.
De egyszerűen nem ferek bele az életébe mint apa igy nem akkarom hurcolászni ki rángatni a megszokott "nyugiból". És ezért irtam hogy még nem annyira késő ha lelépek.Sem számomra sem a gyerek szemszögéből.
Na pont ezért nem kell hülye kis gyereknek gyereket vállalnia..
Mint ember mint "férfi" mint apa egy jó nagy 0 vagy.
Mint minden hozzád hasonló pcs te is csak futni tudsz önző módon. 👏 Egy gyerek, A GYEREK nem használati tárgy, ha van kedvem elő veszem ha nincs eldobom.
Megcsináltad, tessék gerinces ember módjára gondoskodni a gyerekedről!
Én nem adnám fel a helyedben, az anyja új párját nyilván könnyebben elfogadja, hiszen egy fedél alatt élnek, te meg kvázi idegen vagy számára. Most még ugye nem tudsz ilyet tenni, de ha kicsit nagyobb lesz egy-egy egész hétvégére elviheted magadhoz és össze tudtok annyi idő alatt szokni. Már persze, ha te is akarod, és a leírásod alapján nekem úgy tűnik, hogy igazából akarnád te, csak nem kapsz megfelelő visszacsatolást (pozitív közös élmények), ami bátorítson a kitartásra. Igazából később lehet még jó kapcsolatotok, ha most nem mondasz le róla, egy 1-2 éves gyerek még nagyon "anyás", és nagyon ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, de ez időszakos, mint kb minden. Szóval ha most nagyjából még kitartasz, akár segítséggel (kérsz tippeket a volt párodtól, hogy mit szeret a pici, amivel talán magadhoz édesgetheted), akkor nincs minden veszve. Ez persze nem zárja ki, hogy elköltözz valahová, a heti-kétheti láthatásokat másik városból is meg lehet oldani. Csak akarni kell.
Kitartást, és sajnálom, hogy így alakult a dolog. A legjobbakat nektek!
"Mint ember mint "férfi" mint apa egy jó nagy 0 vagy.""
Hát igen ez nagyon is igaz és nem mondom jól a földhöz csaptál vele !
2naponta 1órát vele lenni nehéz.Ha elhozom sir szenved az anyját kéri.Igy lassacskán felfogom hogy szenveztettem még a 2napi 1órás láthatással is!!!
Egy olyan embert fogadott legalábbis fog elfogadni akivel kel fekszik! Aki tisztába teszi megetetti és mindenzt egy fedél alatt a nap 24orájában megteszi.Én mint jelenleg kivüláló a szivem meg szakad hogy ez a helyzet és végig kell néznem az anya hibajából mert félrenézett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!