Hogy viseli aki egyedülálló, és állapotos?

Pont úgy terhes, mint aki párkapcsolatban él. Fizikailag nem változik semmi. Vagy hogy érted? Lelkileg? Ha már a férfi és a nő lefeküdt védekezés nélkül, annak ez az eredménye, a döntésnek meg következménye van. El kell viselni és megpróbálni a lehető legjobb anyának lenni.

Gondolom bevetted te is a szöveget: "nem a papír számít"

Köszönöm jól. Csak már menni nem bírok. 😅Mindjárt töltöm a 39et. Én így vállaltam,nem érzem magam rosszul,sőt... 😊

#2 mert ugye arra nem láttunk példát, hogy valaki papír ide vagy oda lelép (de).

Hullámzóan, és szülés után is így maradt, a mai napig (nagycsoportos óvodás). Volt/van, hogy örülök, hogy nem kell(ett) pluszban még egy férfival és párkapcsolattal is foglalkoznom, megfelelni az elvárásoknak, kielégíteni a különböző igényeket. De volt/van olyan is, hogy hiányzott/hiányzik, hogy legyen mellettem egy szerető, támogató társ, a gyerek mellett apa... Emlékszem, rossz érzés volt úgy menni mindenhová terhesen, hogy más kismamák mellett ott volt a párjuk, aki láthatóan örült nekik és a születendő babának, óvta, szerette őket, gyengéden bánt velük stb., én meg mindig egyedül, senki nem törődött velem, ha épp egy kicsit jobban felpakoltam, akkor nagy hassal cipekedtem meg ilyenek. Olyan "elárvultnak" éreztem magam. Jó lett volna, ha legalább itthon velem lett volna, hozzábújhattam volna, érezhettem volna a megnyugtató közelségét, de az sem. Ezek egy érzékenyebb állapotban elég fájóan tudnak hatni, de hát ez van...