A férjem csak a terheket lemondást, nehézséget látja a gyerekvállalásban, hogyan értessem meg vele hogy jó és szép oldala is van, és hogy mennyire megérné? Ha elmondom az nem elég, valahogy nem fogja fel...

Férjem 32 volt mikor megismertem, kb 36-37 volt mikor szeretett volna gyermeket.

Szóval ha nem zárja ki a gyermekvallalast, akkor legyél egy picit türelmes szerintem.

Illetve kellene tudni a hátteret, milyen az anyagi helyzet, lakhatás stb...

Lehet, hogy látott 1-2 rossz példát a környezetben...

Sajnos tényleg sok lemondással jár és más lesz az élet, de egy új élet, ami például nekem egy csoda.

A férjem mai napig érzi a “szingli” élet hiányát, amikor bármit megtehetett (esti sörözés barátokkal, bármikor egyedül lenni, csend, stb) pedig közösen szerettünk volna gyereket és közösen vállaltuk. Tudja, hogy az igényei most is kivitelezhetők, csak szervezni kell.

Az életben sok időszak van. És sosem lesz az élet a régi. Sosem leszünk olyanok mint egyetemistaként vagy fiatalok ha már öregek leszünk. A párodnak a mostani állapot kényelmes és ki tudja meddig így is lesz talán. Ha egy olyan élethelyzetbe kerül, amibe nem is akarna - példának okán a gyerekvállalás - abból frusztráció, konfliktus és más kapcsolatra végzetes érzés is kialakulhat. Ezért kell ehhez 2 ember.