Minek örülnétek jobban? Ha a gyereketek másokat bántanának, vagy ha őt bántanák?

Hülye az aki bármelyiknek is örülne.

A tanárod meg hülye, bőven van olyan, aki se nem bántalmazó, se nem bántalmazott.

A fiam akkor UFO a tanárod szerint: nem bántalmaz mást és őt se bántják. És én ezt tartom jónak.

Szerintem ritka nagy ostobaságot mondott az a tanár (vagy félreértetted).

Én a sok álszenttel elentétben annak örülnék jobban, ha ő bántana másokat. Sokkal rosszabb, ha őt bántják.

Akik meg írták, hogy az ő gyerekekük egyik se: ami késik, nem múlik.

Egyébként meg nem biztos, hogy minden esetben tudnak a szülők arról, hogy a gyerekük mit csinál a suliba. Lehet attól mèg bántalmazó, ha nem mondja el otthon (bár nem értem, hogy ki dicsekedne el ezzel otthon).

Én bántalmazott voltam, sokáig anyámék nem tudták, hogy mi van velem.

Egyiknek sem, de ha már muszáj választani akkor ő bántson mást.

Hogy miért? Elmondom.

1. Én bántalmazott voltam és kegyetlenül szar dolog.

2. Míg a bántalmazott gyereken nagyon nehezen lehet segíteni (csak az iskola váltás fix megoldás) addig egy bántalmazó gyerekkel le lehet ülni és megbeszélni, hogy ez milyen csúnya dolog.... stb.

Ha muszáj választani, inkább a második, mert akkor tudok tenni azellen, hogy másokat bántson. Ha őt bántják, azellen nem nagyon, max szólhatok az óvónőnek/tanárnak/bántalmazó gyerek szüleinek, és csak remélhetem, hogy történik valami. De amúgy ez hülyeség szerintem is, a fiam nem bánt senkit, és őt sem bántja senki.

Egyébként én megmondtam neki, hogy soha ne ő legyen az, aki "kezdeményez" úgymond, tehát ne bántson, piszkáljon, csúfoljon senkit, de ha őt bántják, akkor bizony védje meg magát.

Én meg pont úgy gondolom hogy a bántalmazás ellen lehet tenni, határozott szülői fellépéssel, mediációval, intézményváltással, végső esetben büntetőjogi intézkedéssel.

De ha a gyerekem bántalmazó lenne (és itt most nem az ovis piszkálódás kategóriára gondolok), ha a személyiségéből adódóan gonosz lenne, akkor az egész nevelésem mondana csődöt, születésétől kezdve, és sokkal nehezebb lenne ebből a helyzetből "kiemelni", sokkal több idő és energia lenne a saját viselkedését megváltoztatni, ha egyáltalán...

Ha bántalmazott lenne a gyerekem, akkor minden erőmmel azon lennék hogy megmentsem abból a helyzetből. Ha bántalmazó lenne, akkor - tudom nagyon pátoszos szavak, de - az egész addigi, vele kapcsolatos világom összeomlana.

Egyiket sem.

De ha bántják védje meg magát!

De ha nagyon muszáj választani mert mondjuk pisztolyt tartanak a fejemhez, akkor inkább másokat bantson, mert az ellen tudok tenni. Elmagyarazom miért nem helyes amit csinál.

Én sajnos bántalmazott voltam, hiába mentek be a szüleim a suliba, a tanár inkább elforditotta a fejét. Az egyik legdurvabb mikor leloktek a lépcsőn, tudtam is ki volt, elis mondtam és nem tett a tanár semmit. Se egy ejnye bejnye, se ellenőrzőbe írás, semmi! Még én voltam lecseszve hogy biztos magamtól gurultam le a lépcsőn, és lett combcsont toresem....

Szerintem ez két élű kard. Nyilván igaz az amit elmondtok a bántalmazókról, de aki volt a másik szerepben az meg nem fogja azt mondta hogy bántalmazott legyen. Örök lelki (sok esetben testi) sérüléseket hordozunk. El nem tudjátok képzelni milyen óriási kárt tud okozni ez egy gyerekben. Nem az otthoni légkörtől lesz frusztrált hanem az iskolától.

Én 4 évig jártam úgy iskolába, hogy minden reggel gyomorgörcsel ébredtem, nem bírtam enni, sok esetben hánytam is, miután hazaértem majdnem minden nap bőgtem a szobámban. És igen 3szor az is előfordult, hogy megvertek. Az egyik pont azért mert édesanyám bement az iskolába. És persze védje meg magát a gyerek. Hogy? Amikor egy nála sokkal erősebb fordul neki. Ráadásul sok esetben annyira földbe vannak tiporva ezek a gyerekek, hogy még visszaszolni sem mernek.