Mit tegyek, ha lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy elájultam szülés után a babám látványától?
Nem úgy terveztem, de így alakult. Nem zárkóztam el a dolgoktól, hanem nagyon sok mindennek utánanéztem, utánajártam, utánaolvastam. Nem felkészületlenül mentem szülni. Ennek ellenére mégis meglepett, hogy amikor felemelték a babámat, és megláttam, hogy lila, meg véres, akkor undort és félelmet éreztem, elájultam. Emiatt az aranyóra is elmaradt sajnos.
Tényleg nagyon vártam a babámat, sokat küzdöttünk érte, emiatt is bánt, hogy így fogadtam. Bűntudatom van, hogy csodás terhesség, "csodás" szülés ellenére is így fogadtam a babát, hogy amint megláttam, az undortól elájultam.
Nem is vagyok egy undorodós fajta, sose voltam az, az öcsém pelenkáját is sokszor én cseréltem, menstruációtól se undorodok, viszont akkor a véres, lila babámtól undorodtam, pedig tudtam, hogy miért lila.
Túl kell ezen lépni , ami történt megtörtént. Fáradt voltal és kimerült nem úgy reagáltal mint normális állapotban.
Amikor rám helyzetek a babát én például büdinek éreztem őt. Itt Angliában azonnal rám tették őt, immel ámmal törölték csak meg így bőven maradt rajta minden is. Egyszerűen büdinek éreztem a vér szagát a kis testén. Nincs lelkiismeret furdalásom emiatt.
Szerintem kár ezen gondolkoznod,foleg ne érezd magad rosszul.
A gyermekednek az a fontos, ahogy most vagy vele.
Egyebkent biztos, hogy miatta lettél rosszul? Valószínűleg dolgozott benned az adrenalin és hirtelen, ahogy tudatosult benned hogy megszületett, így jött ki a stressz.
(én korhazból hazamenetel után lettem rosszul, akkor jott ki)
Jaj komolyan úgy sajnálom hogy buntudatod van. Már minden sz*rral nyomasztjak az anyákat, most a legújabb ez az aranyora meg a magzatmazosan aranyora...
Ezek mind teljesen lényegtelen apró cseppek a kis csöppség életének tengereben.
Tök mindegy, a gyerek kijött, te jól vagy oruljetek egymásnak és arra koncentrálj hogy szeretitek egymást :)
Nem biztos, hogy azért ájultál el, kimerült is lehettél. Azért meg ne legyen bűntudatod, hogy csúfnak láttad. Kicsit túl van el tolva, nem attól leszel jó anya, hogy agyonpuszilod a véres-szaros gyereket. Sőt az sem baj, hogy ha az anyai érzés nem jön meg egyből ott szülőágyon, kimerülve, mikor az ember örül, hogy él...
Az aranyóra hiánya sem fog visszafordíthatatlan dolgokat elindítani. Mikor én születtem egyáltalán nem volt ez divat, én délben születtem és csak este 6-kor tettem anyukámra, mert akkor volt olyan állapotban. Nem lettem lelki sérült. :))
Nem tudom, az én gyerekem se nagyon lila, se nagyon véres nem volt, pedig belül felhasított kifelé jövet, de a borzalom elkapott, mikor megláttam, hogy a szeme be van vérezve, nem kicsit, hanem körbe, vér vörös volt az egyik. Brr.. féltettem is és ijesztő is volt kicsit. Láttam csúcsfejű babát is, meg gondolom vannak oxigénhiánytól kékeslila babák, illetve ismerős babának eltört a kulcscsontja, hát nem tudom. Nem szépnek kell látni, hanem örülni, hogy él és remélni, hogy meggyógyul. 2 hétbe telt, mire a lányom szeme vörösről fehérre váltott, addig volt, hogy más is megborzongott a látványtól.
Egyébként szülés után azt mondták irtó sápadt vagyok és szinte semmi erőm nem maradt, tényleg beszélni is nehéz volt, pedig csak 2 óra alatt szültem, szóval én simán el tudom képzelni, hogy sokan elájulnak a vérveszteségtől és a kimerültségtől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!