Szerintetek normális dolog, hogy ilyen helyzetben a férjem is besegitsen a gyerekkel kapcsolatos dolgokba? Meg hogy ne engem okoljon, bántson?

A férjem rengeteget dolgozik, így nagyrészt én csinálok mindent a gyerekek körül. Neki mikor nincs munka vagy szabin van, tud játszani velük. Most épp szabin van 2 hétig. Én 2 napja szerencsétlenül eltörtem az egyik ujjam. Gipszet kaptam. A férjem puffogott hogy nem akarja hogy anyukám eljöjjön segíteni, de igazából ő se nagyon akart nekem segíteni. Anyósék tesznek ránk oldjuk meg, mindig ez a hozzáállás. Sőt anyósom szerint ez a törés semmiség. Én őszintén a férjemtől vártam volna segítséget hisz a mi gyerekeink, a mi problémánk. Végül muszáj volt segíteni mert belátta egy kézzel se szoptatni se pelenkázni nem tudok.

Viszont folyamatosan szitkozódik, minden baja van. Pedig amit lehetett megcsináltam. Főzés elpakolás altatás. Egyedül az öltözetetésben pelenkázásban kellett segíteni de a kakit is én töröltem ki.

Egy nap után már minősíthetetlen hangnemben beszélt velünk (köcsög, fasz) meg hasonló. A gyereket is ellökte hogy menjen arrébb az ágyban mikor reggel oda akart bújni. Pedig semmi rosszat nem tett.

Máskor nem ilyen. Jah és közölte hogy biztosan ver az isten valamiért azért történt ez velem.

Mi lett vele? Komolyan félek hogy ha hazajön (mert elugrott valahova) mi lesz. Állandóan belém áll valami miatt.