Jó, hogy a gyerekeket függetlenségre neveljük, nem pedig arra, hogy egy család része, amiben megvan a maga szerepe?

Hát az kifejezette primitív elképzelés, egy ember értékét nem az adja, hogy valaki "megvette-e"!!!!!

Az az értékes ember, aki képes egyedül is elboldogulni az életben, nem szorul másra, és ha van partnere, akkor az nem függö viszony, hanem egyenjozú partnerkapcsolat.

Minket önállóságra neveltek a szüleink. Sose mondták, hogy "édes lyányom, keress magadnak egy rendes embert", azt viszont annál többször, hogy "tanulj, hogy minél kevesebb főnököd legyen" 🤓 Viszont mintának a családot láttam, házasként és anyaként is láttam magam a jövőmben, nem csak dolgozóként.

Valahogy én is így tervezem segíteni a gyerekeimet és akkor talán nemn is kell a kettő között választani.

Szerintem az 5 és a 6 válasza együtt az igazság.

Jó kapcsolathoz önálló, érett személyiség kell. Az önmegvalósíáshoz meg hosszú távon segítség a saját csaladi háttér. Ezenkívül családban élni csomó plusz feladat, én úgy érzem, a családanyaság is legalább olyan kreatív, szerteágazó feladatkör és legalább annyi önállóságot, döntésképességet követel, mint amikor felelòs munkakörben dolgozó szingli voltam, és a munka ugyan nagyon nehéz volt, de munkaidőn kívül semmi felelősségem se volt senki felé.

Ha meg majd kombinálni kell a kettőt, az lesz az igazi kihívás.