Mi a megoldás, ha a párom rettenetesen csúnyán viselkedik és beszél a lányommal mostanában?

4 éve együtt vagyunk, 2 éve élünk együtt. Gondolkozunk/gondolkoztunk közös gyerekben is, de a mostani viselkedése nagyon kiábrándít...

A lányom 11 éves, tipikus a "légynek sem ár" gyerek. Itthon is elvan csendben, leginkább a szobájában van, vagy hétvégente amíg délelőtt főzök, takarítok, ott van velem a konyhában és rajzol, olvas nekem, vagy közösen házit írunk. Nincs vele probléma. De mostanában a férjem semmiségek miatt úgy felcsattan rá, hogy szegénykém teljesen megszeppen és nem érti, mi a baj, mi rosszat csinált. Sajnos már ott tartunk, hogy az első hangos szónál sírva fakad. Függetlenül attól, hogy hozzá lett-e intézve.

Nem nagy dolgok miatt amúgy, hanem ilyenek voltak most, amikre hirtelen emlékszem:

-rosszul lett visszatéve a hajszárító a szekrénybe és ahogy kinyitotta, az kiesett és a diffúzor rész leesett róla. A férjem erre berohant a fürdőszobába és elkezdett vele ordítozni, hogy mit dobálja azt a sz__rt (így) és hogy nézze meg, most tönkretette, széttörte (amúgy nem, azt amúgy is le lehet róla szedni).

-itt maradt a férjem lányának valami játéka a múlt hétvégén és az ő lánya az én lányomnak írt, hogy azt valaki vigye el neki. A lányom kérdezte a férjemtől, hogy nincs kedve meglátogatni a lányát majd? A férjem közben tv-zett és mondta, hogy hát majd lehet, még nem tudja. A lányom erre mondta, hogy de majd a héten kéne, mert itt maradt egy játék és azt szeretné majd visszakapni. Erre a férjem felcsattant, hogy "akkor vidd át te neki, b__zdmeg".

-pénteken ment át a lányom délután különórára a szomszédba, mi akkor jöttünk meg a bevásárlásból (konkrétan akkor álltunk meg a kocsival, mikor ő lépett ki a házból és zárta az ajtót). Mondta a férjem, hogy sehova, előtte segítsen bepakolni. Mondta erre a lányom, hogy már így is ott kéne lennie 5 perce és nagyon siet. A férjem erre a nyílt utcán kezdett el vele üvöltözni, hogy "ez" egy lusta tetű és semmit nem lehet tőle kérni és hogy egy k__csög. A lányom erre sírva átment a különtanára házához, de még ott is úgy sírt, hogy a tanárnője 10 perc után hazaküldte, mert képtelen volt megnyugtatni.

Ma reggel azt mondta, hogy ő idén inkább végig az apjáéknál szeretne lenni, mert itthon mindig fáj a hasa a kiabálások után és ő nem akar karácsonykor is veszekedést... A szívem megszakadt. A férjemnek utána mondtam ezt, meg igazából minden ilyen után mondom, hogy ő a saját lányával legyen ennyire elfoglalva, azt nevelgesse, majd az enyémmel foglalkozok én. Az a gond, hogy ő ilyen, rögtön felkapja a vizet mindenen, üvöltözik 20-30 percig, aztán lenyugszik és úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. A tegnapi eset után is állította, hogy ő nem ordított a gyerekkel. Mondom dehogynem, hát a szembe szomszédból a bácsi még ki is nézett az ablakon.

Tudom, hogy minden családban előfordul hangos szó és összetűzés, de szerintem ez így nagyon nem jó. Vagy túlreagálom?