Fiús anyukák, nem esik rosszul, hogy felnőttként csak "másodlagosan" lesztek a gyerekeket családi életében?

Nálunk sógornőm ki nem bírja anyámat (anyósát), bátyám meg egy igazi papucs. (Rossz ezt írni, mert amúgy jóindulatú, de igaz.)

Anyukámat imádják a gyerekeik. Megy hozzájuk, elhozza őket. Pedig az az utálat, amit kap a sógornőmtől... de a gyerekek érzik, sőt már nagyobbak (7 és 9 évesek). Látják, ha valaki csak kötekedik és keresi a hibát, még akkor is, ha az anyjuk!

Amúgy én is azt látom, hogy a nők az anyóst jobban utálják, mint a férfiak. (Mondjuk a kapcsolatok alá-fölé rendeltsége is a nők fele dől ezzel együtt.)

Csak az a baj, ha az anya ezt a példát adja az apával, hogy a szülőkre sz@rni kell, ha a párodnak nem szimpi, hogy majd velük is történhet ez. Hiszen ők adták a mintát (lehet nem anyuka anyjával!)

A földrajzi távolság szerintem nagyobb súllyal van jelen. Hozzánk közelebb laknak anyósomék, ergo, ha vigyázni kell a gyerekünkre őket hívjuk.

De szüleimmel is ugyanolyan jó és szeretetteljes a viszonya a gyerekemnek, pedig őket kevesebbszer látja.

Nálunk anyósék nem kíváncsiak a gyerekekre. Szülés előtt mondtuk nekik, hogy jöjjenek át, ha hazajöttünk a kórházból, de hetekkel később találtak csak ide. Egyszer felvittem hozzájuk a gyerekeket, azt mondták, hogy inkább ők jönnek, ne én vigyem őket. Havonta 1x jönnek, szigorúan alvásidőben.

Nekem rosszul esik, hogy nem kiváncsiak rájuk. Véletlenül sem szeretnék ilyen nagymama lenni. Hozzáállás kérdése az egész szerintem.

Nálam, ha az lesz a párom, aki tetszik, és lesz gyerekünk, akkor tuti anyóséknál lesznek többet, mert ők kedvesek, együtt vannak, szeretik egymást, és az ő családja sokkal összetartóbb, mint az enyém. Nálunk a szülők válnak, addigra 2 felé fognak élni, és nem kötődöm hozzájuk rendesen.

Ha viszont a leendő párom szülei veszélyes emberek (drogos/alkesz/erőszakos/nem szimpatikus) lennének, nyilván az én szüleimmel lennének a kölykök, mert róluk tudom, hogy nem ártanának nekik, minket is felneveltek (tányértörős veszekedés, testi fenyítés nélkül), és a hozzánk átjövő gyerekekkel is jól bántak mindig.

Édesanyám szinte kijelentette, hogy ő a karrierjére akar koncentrálni, mérsékelten zaklassuk az unokával, ha lesz (2 éven belül tervezünk).

Anyósom meg alig várja, ha rajta múlt volna több gyereke is lenne, mint ahogy végül sikerült, vérbeli nagycsaládosok. Távra ugyanannyi mindkét szülő.

De értem a felvetést, csak ez az áltlánosítás nagyon nem állja meg a helyét szerintem