Mindenféle kötözködés és előítélet nélkül kérdezem, miért lett tápszeres a babád?

Nem volt tejem :( Nehéz szülés volt, a babát rögtön vitték el az orvosok, én pedig vérátömlesztést kaptam. A szülést követő nap délutánján láttam először a lányomat. Küzdöttem a tejért, a kórházban is fejtem, mikor aludt a baba. Három nap alatt összeszedtem 10 milit, a szobatársam 3 decit egy nap alatt, nem szép dolog, de nagyon irigy voltam. Ittam szoptatós teát, görögszéna teát, mindent, amiről azt hallottam, hogy segíthet, de két hét után is ott tartottam, hogy 60 milinél nem jött több a mellemből, pedig mindig rásegítettem a fejéssel éjszaka is. Olyan problémám sosem volt, hogy begyulladt volna a mellem, az sem okozott gondot, ha mondjuk egy napig nem fejtem vagy szoptattam, semmi kellemetlenséget nem éreztem, amit a sok tej okozhatott volna.

Már kezdettől fogva kapott pótlást, én 4 hónapig adtam neki annyi tejet, amennyit csak tudtam, utána egyszerűen nem kérte többé.

Erre jött még rá sógornőm kedvessége, mikor azt mondta, hogy legközelebb majd jobban csinálom. Hozzáteszem, ő tipikus tejcsárda, pikk-pakk összerak egy liternyit, a fél város jóllakna belőle. Sajnos úgy vettem észre, hogy nem sok megértés van azokban, akiknek nem kellett küzdenie érte.

Nagyobbik gyermekem szopisztrajkba kezdett, vagyis egyik napról a masikra nem volt hajlandó szopni, ha mellre raktam elfordította a fejét, be sem kapta a bimbót. Nem tudom miért csinálta, tejem pedig volt. Egy darabig fejtem neki, majd szép lassan lecsökkent a mennyisége, tápszeres pótlás kellett. Fokozatosan csökkent a tej, az étvágya nött, így több tápszer kellett. Végül teljesen tápszeres lett, mikor már 1 dl-t sem tudtam lefejni egy nap alatt.

A kisebbik gyermekemet 4 hónaposan le kellett választanom és el kellett apasztanom a tejem, mert műtöttek és olyan gyógyszereket kaptam amivel nem lehetett szoptatni. Egyből elfogatdta a tápszert.