Őszintén a férfiak miért nem szeretnek /akarnak időt tölteni a kisgyerekeikkel? Ergo a családjukkal.
Sajnos az én férjem ilyen. És van még jó néhány ilyen ismerőse, nekem viszont pont az ellenkezője jellemző a baráti körömben.
Miért?
Nem mai dolog ez csak így télen kevesebb a munkája, nem tud mindig azzal jönni hogy ma is dolgozik. És ilyenkor kijön. Inkább átmegy az apjához és ki találnak együtt programot mint hogy velünk legyen. A szülei a mögöttünk lévő utcában laknak igy 2 perc séta.
3 és egy fél éves kisgyerekeink vannak de velem se akar időt tölteni (a szexet leszamitva)
Miért? Neki nem öröm látni a gyereket?
A gyerekek előtt ő nagyon apa típusnak tűnt és úgy is viselkedett imádta a gyerekeket.
Nincs elfáradva a gyereknevelés miatt mindent én csinálok. Illetve nagyon szerencsések vagyunk mert áldott jó gyerekeket kaptunk.
Én rontottam el vmit? Mit tehetnék?
#8 erre gondoltam. Sokszor észre sem veszi az anyuka, hogy beleszól.
#6 Nem támadás volt, segítség, hogy gondolja végig ő beleesik-e ebbe a hibába.
Amit valamelyik válaszoló írt az nagyon igaz. Az ilyen emberek nem szeretik, vagy nem szeretik eléggé a családjukat.
Kb csak szexre kellesz meg hogy mondhassa másnak, hogy ő bizony egy apa, meg a haztartásd vezesd.
Az én férjem sokszor nagyon fáradt ilyenkor hagyom aludni és megkér hogy maradjunk vele egy szobában, velünk akar lenni. Persze megvarom míg elalszik és jagyom pihenni.
Hát az a baj, hogy ami az elején még "jaj nem tudok pelenkázni" az később "jaj nem tudok hogy játszani vele" ...jön az ígérgetés hogy majd együtt fociznak / elviszi horgászni/ megtanítja biciklizni, de nem fognak, mert nyomnak a telefont akkor is, meg nem is értik, ismerik a gyereket, mert azt játék közben lehetet volna...
Vannak ilyen férfiak, egyszerűen nem érdekli őket semmi csak hagyja őket békén mindenki, meg had pihenjen (ez főleg akkor vicces mikor már te is dolgozol...)
#1 Érdekes, mert én felvállalom őszintén: pont az a beledumálós anyuka vagyok, aki néha meg szokta mondani, mit és hogyan játsszon az apja a lányommal, de ennek ellenére mégis nagyon szereti a gyerekét, és nem érdekli, mondván járjon csak a szám :D Minden szabadidejét a lányával tölti,elválaszthatatlanok.
(Mentségemre mondom: csak azért szoktam beleszólni a játékba, mert sokszor apa átmegy idiótába, és pöszén gügyög a gyereknek, azt meg nem szeretem, beszéljen hozzá rendes szavakkal.)
#15 nem mindenki egyforma. Lehet az ő párja meg olyan, hogy akkor inkább hagyja az egészet.
Ezért írtam példának, mert gyakori, hogy ez a gond, ami könnyen orvosolható.
Nem vagyunk ott nem tudjuk miért ilyen. Pátyolgathatjuk a kérdező lelkét, de azzal nem oldódik meg a probléma.
Az nagypapa sem kíváncsi az unokára? Oda is elvihetné a gyereket. Vagy vigyázhatna rá a nagyszülő, amíg ti ketten vagytok. Vagy miért nem mentek át családostul a 2 utcányira lakó nagyszülőkhöz?
Eleve már ez is furcsa. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy csak a férfi a hibás.
De a #6 szavaival élve. Jellemző erre a társadalomra, hogy mindig másokban keresik a hibát, ahelyett, hogy megvizsgálnák a saját viselkedésüket.
#6 vagyok
A kérdezô azt írja, ô engedné, de a férje nem veszi ki a részét. Akkor a két fél közül kinek is kell önvizsgálatot tartani?
Nem azt írtam, hogy tutibiztos, hogy itt csak a férj maitt alakult ki ez a helyzet, de az nagyon szomorú, hogy rögtön a nôt vádoltad meg.
Jó hogy nem azt írod, a gyerek is hibás...
Sajnos ennek a generációnak a férfi tagjait katonásan, ridegen nevelte az apjuk (sokszor), az elfogadó szeretetre nem láttak jó mintát, sem arra, higy egyenrangú kapcsatban hogyan kommunikálunk a másikkal, sem arra, hogy egy pici gyerekkel hogyan kell bánni.
Még gyakran az is a minta, hogy ha a férfi nem csinál minden percben vmi férfiasat, pl szerel vmit ha épp nem dolgozik, az gyengeseg.
Nálunk az apósom ilyen totál érzelmi analfabéta, csak diktálni tud vagy csendben ülni, beszélgetni nem. Nagyon jószándékú ember, ha bármi gond van "férfidologban" pl elromlik valami, már szalad is segíteni, szomszédoknak is, nekünk is, mindent félretesz, enni is kb elfelejt amíg kész nincs.
De a lassan 2 éves kislányunkkal soha semmit nem foglalkozott, pedig egy utcában lakunk és a párom nagyon sokat törődik vele. Ha meglátja a kislányt, kalapot emel neki és megcsókolja a kezét, néha könnyes szemmel, és megy tovább. Most hogy beszél a kicsi, már 1-2x hozzászólt, mutatott neki ezt-azt (régi asztali csocsót), de ennyi. Nem hiszem, hogy ne szeretne minket.
A párom nem ilyen, talán mert az anyukája egy nagyon gyengéd, aranyos nő volt, és ő jól szót ért a gyerekkel, de amúgy minden szabad percében cirkulál a házban, hogy mi nincs a helyén, vagy mit lehetne elvégezni még, amíg ki nem dől kb. Úgy kell kierőszakolni, hogy kicsit igyuk már meg együtt azt a kávét. Valahogy nem érzi, hogy kell a pihenést beütemezni, illetve hogy a kapcsolat ápolása az nem bűn, vagy lustaság. Sokat javult már amúgy a helyzet, csak ez a minta szerintem elég jellemző itt Magyarországon, és szomorú is, hogy így leblokkolták a fickókban az érzelmeket hibás nevelési módszerekkel.
#17 engedné. De hagyná is, hogy úgy csinálja ahogy akarja vagy beleszólna? És az elmúlt 3 évben hogy volt?
Nem írtam egy szóval sem, hogy a nő a hibás.
De ő tette fel a kérdést, és nálam mindig első az önvizsgálat és nem a másik hibáztatása.
Ha a férj tette volna fel a kérdést, akkor neki teszek fel olyan kérdéseket, amiben először a saját viselkedését vizsgálja meg.
Jelen kérdésnél a férj szemszögét és véleményét nem tudjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!