Mi a bevált nevelési módszeretek?

Még nem tanulta meg kezelni az indulatait. Én ilyenkor mindig azt csináltam, hogy felvettem, megöleltem, megvártam míg megnyugszik, aztán megkérdeztem mi volt a probléma. Ezután pedig kompromisszumot kötöttem vele. Én is engedtem, ő is engedett.

Én is azt csináltam, hogy odamentem, lehajoltam és meöleltem, ha eltolt, akkor mondtam neki, hogy jó, látom, hogy dühös és rosszul érzi magát, ha úgy érzi szeretné, hogy megvígasztaljam szóljon. Erre nagyon rászokott, a mai napig ha hiszti van és sír mindig mondja "anya vigasztalj meg", "nem megyek, csak ha megvigasztalsz". Ami ugye puszi és ölelés, aztán ha lehiggadt, akkor bezsélek vele és sok magyarázattal elmondom hogy miért nem jó az amit akar vagy miért nem lehet. Ha tudok vmben kompromisszumot kötni, pl. hogy nem kaphatja meg, de megnézheti közelebbről, vagy írja fel a képzeletbeli kívánságlistájára...

hiperventillál, ami azt jelenti hogy csak befelé szívja a levegőt, kifelé nem és a stressztől hány. Bevált módszere, ha azt mondod neki iylenkor hogy fújd ki hosszan a levegőt. Ha elkezdi kifújni és nem beszívni, ami amúgyis automatikus reflex, akkor normalizálódika légzése és nem fog hányni. Szóval ha legközelebb ezt csinálja, akkor mondd neki hogy jobban lesz ha lassan és hosszan kifújja a levegőt és mutasd is neki, fújd ki hosszan a levegőt , próbáld ki most is magadon és meglátod hogy hat.

Ez egy ilyen korszak, tùl kell èlni. Van olyan gyerek, akivel lehet egyezkedni, van akinek el lehet terelni a figyelmèt, van akinèl semmi sem vàlik be. Az èn gyerekem ilyen volt. Ha csak üvöltött, nem ütött/harapott senkit, akkor kivàrtam, mìg abbahagyja. Volt, hogy egy òràba telt... Nèztek pàran csùnyàn rànk, de kinőtte ezt az időszakot.