Depressziós vagyok?

9 hónapos a babánk, és úgy érzem, nem bírom tovább csinálni ezt az egészet. Pedig a férjem segít, de mégis úgy érzem, besokalltam. Az éjjel arra riadtam, azt hittem, ott van velünk az ágyban és le fog esni, csapkodtam magam körül és a sötétben kerestem az ágyban. Közben a kiságyban aludt békésen.

Türelmetlen vagyok vele, öltöztetni nem szeretem, kitépi magát a kezemből, rúgja a hasamat, én meg kiabálok vele. Az etetés is katasztrófa, minden egyes alkalommal teljes a káosz, szanaszét frocskoli a kaját, belekeni a hajába, a szemébe, ettől is kikeszulok. Igazi örökmozgó, nem tudok mellette se főzni, se takarítani, ez is zavar, néha csak du 2-kor eszek először. Minden gyerek ilyen, szokjam meg? Meg lehet szokni?

Néha azt látom rajta, hogy fél tőlem (vagy csak képzelem?), és sírok, mert lehet, hogy egy életre megnyomorítom a kiabálással, az idegbetegségemmel?? Néha úgy érzem, jobb lenne neki nélkülem.

Nem tudom, hogy változzak meg, hogy legyek jobb anyja :(