Van olyan is, aki nem bánta meg a szülést és nagyon jól érzi magát otthon a gyerek(ek)kel??

Kedves nemhisztis 16-os, az, amit leírtál, megint csak egy a millió teljesíthetetlen elvárásból, és az amúgy is nehéz helyzetben lévő anyák további felesleges frusztrálása.

De igen, képzeld el, akármilyen jó emberismereted van, hogy kiből milyen apa lesz, nagyon is zsákbamacska. Honnan lehetne azt előre tudni, hogy fog viselkedni kiélezett helyzetben valaki, ha még sosem éltetek át együtt ilyet? Sőt, legyen akármilyen pöpec önismereted, amíg nem szültél, nem tudhatod, hogy bírod a hónapokon keresztül tartó alvásmegvonást és a hormonhullámvasutat.

És akkor a váratlan helyzetekről még nem is beszéltünk, amelyekre gyakorlatilag lehetetlen felkészülni.

Az pedig, hogy a te okoskodó rokonaid nem leszerelhetetlenek, nem jelenti azt, hogy mindenki más rokonai is olyanok, mint a tieid.

Az ételrendelésről: egyfelől nem mindenki engedheti meg magának, másfelől sok jóindulatú anyós, anya vagy akár sógornő szemében csak egy újabb támadási felület, akik sok esetben olyan látensen mérgezik apukát a semmirekellő asszonyka ellen, hogy azt aztán végképp nehéz leszerelni.

A nemlétező versenyekről pedig: ha úton útfélen azt hallgatod, hogy ez is milyen jól néz ki, meg az is, pedig hármat is szült, te meg egy gyerek után is így elhagytad magad, hát, nem tudom, mennyire tesz jót akár egy párkapcsolatnak, akár az anya kiegyensúlyozottságának.

Az a hatalmas öntudat, amivel az imént utasítottad vissza nők ezreinek a valódi is mindennapi nehézségeit egyetlen dologról árulkodik: az a marhára fejlett személyiséged az empátiát és a rejtett összefüggések felismerését még nemigen tudta kifejleszteni magában.

Ha helytálló lenne, amit írtál, nem menne tönkre a házasságok nagyrésze a gyermekvállalás első néhány évében.