Sokak szerint miért önzőség az, ha valaki nem szeretne gyereket?

6os irigylésre méltó a barátságotok!

Én nem gondolom önzőnek, sőt semmit nem gondolok. Mindenkinek a magánügye, sosem érdekelt, hogy ha valaki nem akart gyereket, akkor miért nem. A másik, soha egyik barátunktól sem kérdezgetem, akik rég párkapcsolatban élnek, hogy mikor lesz már gyerekük. Baromi idegesítő tud lenni, engem legalábbis zavart régen.

Na, megjött a heti nem akarok gyereket, azért lógok 0/24-ben a gyerekvállalás topicban kérdés. Nem önzőség. Lesz.rom, hogy akarsz-e gyereket.

Off: Az oldal valóban kérdésekre van, de amikor felteszel egy kérdést, nem véletlenül adja ki a 20 ugyanilyet, hanem, hogy NE írd ki még egyszer, hanem olvasd el a válaszokat. Egyébként ez benne van a szabályzatban is.

1.Sokak szerint. Vagyis vagyunk ezen a bolygón 7.7 milliárdan, és ennek kell legalább a fele, amit "sok"nak nevezhetünk. Tehát legalább 4milliárd ember gondolja ezt. Magyarországon legalább 6 millió ember gondolja ezt szerinted...

Na mindegy hagyjuk a statisztikát.

2.A gyerekmentesek és az anyukák közt az a különbség, hogy az anyukákat általában(!) nem érdekli, ha valakinek nincs gyereke. Míg a gyerekmenteseket érdekli, ha valakinek van.

3. Engem és az itteni kategóriában lévő embereket, mint gyerekeseket mint gyerekteleneket nem érdekel, hogy te mit akarsz vagy mit nem akarsz.

Ha azt mondjuk, hogy önző, mivel nem hajlandó a másik szükségleteit a maga elé helyezni, az azt tükrözi, hogy akkor mindenki, aki vállal, az nagyvonalú, áldozatkész, holott tudjuk, hogy ez nem így van. Ha adott egy nő, akinek van egy súlyos és jó eséllyel öröklődő betegsége, emiatt azt mondja, hogy inkább nem szül, mert nem akarná továbbadni, akkor ő önző? Vagy azt mondja, hogy nem vállal gyereket, mert jó eséllyel nem tud vele maradni felnőtt koráig, bele fog halni a betegségébe és nem akarja a környezetét kárhoztatni arra, hogy az ő gyerekéről gondoskodjanak: önző döntés? Önzőbb, mintha azt mondaná, hogy vállal, jó lesz neki pár évig, aztán szegény gyerek elveszti az anyját, ha van apuka, aki esetleg végig kitartott a nő mellett, akkor az megint ott marad egyes egyedül, mind a gyászában, mind a gyereknevelésben. Önzőbb lett volna, ha azt mondja a nő, hogy ilyen körülményekre nem vállal?

Mi van azokkal az emberekkel, akik habár nem ismerik el még saját maguk előtt sem, de abszolúte társadalmi presszióra vállaltak gyereket, amikor csak tehetik, passzolják el a fenébe, ültetik le a tv elé 24/7, csak foglakozni ne kelljen vele véletlenül se? Akik inkább megveszik a csokit meg a cukrot a földön fetrengő gyereknek, mert egyszerűbb betömni a száját egy kis túrórudival, mint időt és energiát szánni a nevelésére? Akik meztelen hátsóra vállalják a nagymama nyakába, nulla végzettséggel, a legminimálisabb bevételekkel, majd ha felmerül a kérdés, hogy hogyan fog tudni a gyerek továbbtanulni, ha nincs arra pénz, hogy a következő városig elmenjen a nyomorult egy képzés miatt, akkor egyből jön a válasz, hogy majd dolgozik mellette? Aki azért küldi el a 16 éves gyerekét dolgozni, mert a sárga csekkre kell, mert önmaga nem képes azt fizetni? Aki elvárja a felnőtt gyerekétől, hogy küldje a havi appanázst, miközben ő maga is aktív, dolgozó korú?

Nagyon sokáig tudnám sorolni, hogy mi miatt nem lesz automatikusan önző a gyerektelen, és bizony hány önző szülőt ismerek, talán többet is, mint akire azt lehetne mondani, hogy tényleg szeretetből vállalta a gyerekeit, nem valamiféle később megtérülő befektetés reményében.