Azzal kapcsolatban hogy mikor is van kész az ember a gyerekvállalásra. Persze, nem tagadom, kell hozzá két felelősségteljes felnőtt is, akik nem gyerekként viselkednek és kellenek megfelelő körülmények is. De szerintem az ember sosincs kész rá igazán. Még ha tervezi is, valahogy mindig távoli marad egész addig amíg valóság nem lesz. Aki azt mondja nekem, hogy szeretne gyereket de még nem áll készen rá, annak azt mondanám, hogy ha tényleg akar, akkor igenis vállalja be, lesz 9 hónapja felkészülni.
Nem. Szerintem van az a pont, amikor biztosan tudod, hogy akarod, és fel vagy rá készülve.
Amikor nem vagy, de belekényszerülsz magad vagy mások által, akkor vagy sikerül megemésztened, vagy családok esnek szét. Gyereket az vállaljon, aki kétségek nélkül akarja és pont. A kétségek és bizonytalanság a felkészületlenség jele, amivel kezdeni kell valamit, és nem figyelmen kívül hagyni.
2020. okt. 30. 09:01
Hasznos számodra ez a válasz?
2/11 anonim válasza:
Így van. Engem is váratlanul ért anno az első babánál amikor megállapította az orvos a terhességet. 11 hetes voltam akkor a rendszertelen ciklusok miatt nem gondoltam volna. Mindegy olyan volt mint ha valaki fejbe vágott volna. Mi már 5 éve együtt voltunk pedig a párommal. 20 éves voltam. Emlékszem az orvos egyből betelefonált a klinikára, hogy adjanak soron kívül időpontot a genetikára. Rettegve ültem ott, hogy nehogy baja legyen. Nagyon féltem. Fiatal voltam de mégis szépen gondoskodtam róla és imádom. A második baba már tervezett volt. Teljesen más volt. Én nem bántam meg. Imádom őket.
2020. okt. 30. 09:03
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 A kérdező kommentje:
Nem a nem tervezett babákra értettem, hanem ha valaki szeretne akkor vállaljon. És majd közben megérik a feladatra
2020. okt. 30. 09:10
4/11 anonim válasza:
Nem feltétlenül van így. Én például 22 éves voltam, amikor először úgy éreztem, hogy igazán szeretnék gyereket. De így utólag vissza gondolva, jó, hogy nem lett belőle semmi. Ugyanis még nagyon éretlen voltam, az akkori párkapcsolatom sem működött sokáig és anyagilag egyáltalán nem lettünk volna rá felkészülve. Ha akkor mégis gyereket vállaltunk volna, vagy vmelyik nagyszülőnél kötöttünk volna ki, mert nem tudtuk volna fizetni az albérletet, de inkább valószínű, hogy egyedülálló anyaként végeztem volna. Csak az ösztönök sugallták azt, hogy gyereket szeretnék, de erre egyáltalán nem voltam felkészülve.
2020. okt. 30. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
Szerintem nincs igazad. Én tudtam, hogy majd akarok gyereket, de még szerettem volna kettesben lenni a férjemmel. Így két évig még dolgoztunk, utaztunk, voltunk Ausztráliában pl., és nem volt semmi különösebb felelősségünk. Nyilván simán felneveltünk volna egy akkor érkező gyereket is, de én a mai napig nem bánom, hogy akkor volt még egy kis időnk magunkra. Szóval nem, akkor vállaljon az ember gyereket, amikor tutibiztosan erre vágyik.
2020. okt. 30. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 anonim válasza:
Mi nagyon szerettük volna a babát, és az az érzés volt bennünk hogy ha most nem lesz gyerekünk akkor meghalunk bánatunkba. 😄 A másodiknál is úgy voltunk, hogy szeretnénk de amíg nincs ez az érzés addig nem lesz. Hát lett ilyen érzés 1 évre rá. Most a másodikkal próbálkozunk. Én csak azokat nem értem akik, mindig tologatják, hogy na most nagyon jó helyem van a melóba most nem. Aztán jaj most még el akarok utazni, jaj most kéne akkor egy új kocsi. De amúgy meg lenne mindenük csak halasztgatják, szeretnének nagyon babát csak meg vannak ijedve, hogy mi lesz az anyagiakkal. Apukám erre azt szokta mondani "a tett halála a f@szolás". De kényszerből semmiképp sem szabad.
2020. okt. 30. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
7/11 anonim válasza:
Az vállaljon gyereket aki lelkileg, mentálisan és pénzügyileg is készen áll rá. Ha nem vagy benne 100%-ig biztos akkor inkább ne. Ha 100%-ig biztos vagy benne és megszületik a gyerek, még azután is lesznek akadályok és nehézségek, amiket nehezebben fogsz venni, ha meg nem is vagy 100%-ig biztos, akkor a akár család is tönkremehet miatta. És fontos, hogy a másik félnek is ugyanígy kell gondolni!
Szerencsére nem az 1900-as évek elején élünk, ahol egy nőnek nem volt más előrelépési lehetősége, mint a szülés. Használd ki!
2020. okt. 30. 09:23
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 A kérdező kommentje:
Akkor mitől függ hogy valaki mikor áll készen rá mentálisan? Ez nem túl szubjektív? Így ez bármikor tökéletes kifogás lehet, és sose lesz lépés.
2020. okt. 30. 09:27
9/11 anonim válasza:
De, lehet, hogy szubjektív. De éppen ezért jó. Szerintem ha az emberben van egy kis kétely is, hogy biztos akarom én ezt? Akkor a válasz a nem. Ha nincs, akkor valószínűleg valóban akarja és ami nehézség lesz, azzal meg fognak tudni küzdeni.
2020. okt. 30. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
10/11 anonim válasza:
Ha valaki kifogásként ezt mondja, akkor van OKA annak, hogy nem akar gyereket, csak így tudja megfogalmazni.
Aki pedig nem akar, annak nem kellene szerintem indokolnia a válaszát, azt illene elfogadnia mindenkinek.
Ha a párod nem akar most gyereket, mert még nem készült fel, de ezzel az érveléssel akarod belekényszeríteni, pórul fogsz járni.
Aki akar gyereket, az fejjel és szívvel is érzi azt, és nem kell meggyőzni, hogy majd felnő a feladathoz. Először nőjön fel valaki és utána vállaljon felelősséget még egy ember életéért.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: