Elvetetnéd a fogyatékos babát?

Mi a férjemmel megbeszéltük, hogy megtartanánk, akármi baja is van.

Ha downos lenne, több végtagja hiányozna, szervei nem fejlődnének ki, akkor igen elvetetnénk. Ha süket, vak lenne, amit kiszűrni nem lehet, akkor igenis felnevelnénk.

én, mint #9 én is azt akarom kinyögni, mint a #10, és viszonylag ugyanolyan igazunk van, kérünk egy kis felpontozást

Gondolkodás nélkül. Ezt meg is beszéltük, mielőtt belevágtunk volna a családalapításba.

Azonnal.

10-es vagyok. Egy picit más a történetem, de azért a fogyatékossághoz köze van. Extrém koraszüléssel jöttek világra az ikreim. 2.5 hetet voltak velünk. Senkinek nem kívánom azt, amit nekünk, mint szülőknek végig kellett nézni és azt, amit nekik ebben a kis időben át kellett élniük. Minden egyes előrelépés után 3 lépést tettünk visszafele. A kis kezük, a lábuk, a fejük tele tűkkel, légzéstámogatás, szonda, hogy tudjanak "enni". A keringésük a béka segge alatt, folyamatos gyomor problémák, elhalt bélszakasz, majd drain cső bevezetés. Állandó vizesedés, puffadás, szepszis, vérszegénység és társai. Egyik gyerekemet sem ölelhettem meg ameddig éltek, csak a haláluk után volt rá lehetőség. Minden nap a friss császárhegemmel mentem hozzájuk a Pic-re. És tudom, hogy ezért most sokan megköveznének, de amikor elmentek 1 napon belül mindketten, akkor megkönnyebbülést éreztem, hogy végre vége. Hogy már nem fáj nekik semmi, hogy nem kell hosszú éveket szenvedniük a fogyatékosságaik miatt...aki nem látta szenvedni a gyermekét az könnyen beszél. Tudom, hogy a kincseim jó helyen vannak és vigyáznak ránk.

Nem tudnám megölni a gyermekeimet, akármi bajuk lenne. Dolgozom fogyatékosokkal, nem mondom, hogy egyszerű. De nem tudnám megtenni.

Én elvetetném, sőt ha véletlenül nem derülne ki, csak szülés után egy tartós, az életet komolyan megkeserítő fogyatékosság, örökbe is adnám, mindegy mennyire ócsárolnak. Ezt férjemmel megbeszéltük, egyetért, sőt abban is biztos vagyok, hogyha ő meggondolná magát én akkor is lelépnék. Sok mindenre hajlandó vagyok, és lemondok egy gyerekért, de egy fogyatékos emberrel járó terhet nem veszek magamra, és ebben az sem akadályoz meg, ha az egész világ szerint egy utolsó rohadék leszek.

17# Sajnálom, hogy ezen keresztül kellett menned. Aki ezért megkövez, az szégyellje magát. Teljesen igazad van. Még az a 2,5 hét szenvedés is sok volt nekik. Minden jót kívánok neked.