Hogyan tegyem magam túl azon, hogy soha a büdös életben nem lehet gyerekem, és mióta kivették a méhem, bekattantam?
28 éves vagyok, kivették a méhemet. Ez volt a megváltás, mert már olyan szintű fájdalmaim voltak a végén, hogy már nemcsak a hasam és a derekam, de az egész hátam, és a lábam a bokámig fájt, hánytam, stb.
Mindig is terveztem gyereket, és csúnya lesz, de már 8 éves koromtól anyuka akartam lenni. Gondoztam a testvéreimet, pelenkáztam, etettem, elláttam, stb. De ugye 23 éves koromig alapból nem vállaltam volna gyereket, akkor fejeztem be a sulit, és utána meg nem találtam meg a megfelelő párt. Szerencsére 25 évesen megtaláltam életem párját. Már akkor volt olyan, hogy fél éven keresztül menstruáltam, volt, hogy 2 naponta jött meg, és olyan szinten fájt, hogy napokra kimaradtam a munkából. (Ez volt már 15 èves korom óta.) Bejártam szinte minden létezòkórházat, volt több műtétem is, végül csak az maradt, hogy kiveszik a méhem, mert már el is volt deformálódva. Kivették, és ez maga az áldás, vannak szövődményei, de fele annyi, mint a sok szenvedés.
Nagyon szerettünk volna kisbabát, de most már nem lesz.
Akárhányszor meglátok egy terhes nőt, vagy meglátok egy kisgyereket, engem ott az utcán elkap a sírás. Ott mindenki előtt. És akkor néz rám a sok birka, hogy mi van. Legszívesebben ráorditanék mindre, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal. Akartam kisbabát, de most, hogy nem lehet, már mégjobban akarom.
A válaszadók ak írom és neked is.
Ahhoz hogy a valóban megoldáshoz az ötök efogadáshoz eljusson egy pár, idő kell.
Nekem a férjem azt mondja sosem fogadna örökbe..
Úgy könnyű ilyen kijelentést tenni, hogy nincs rá szüksége.
És is szakembert javaslok.
Ez egy sokkkkkkkkal mélyebb seb, mont amit normál keretek közt fel tudsz dolgozni, egyedül nagyon sokáig tart, talán a párkapcsolatod is rámegy.
A 6-os jókat írt.
Csak "meg kell erőszakolnod magad", a gondolkodásodat, és ez a legnehezebb...
Nekem van gyerekem. Nem akartam annyira nagyon sosem, de lett. Mondhatni ezt adta az élet, cserébe elvette a munka és a párkapcsolat lehetőségét. Hogyan tegyem túl magam azon, hogy soha a büdös életben nem lesz már normális, szerethető munkám, a közmunka keretében történő utcasepregetés lehetőségére is még vagy 7-8 évet kell várnom? Hogy sosem lesz már senkim, elhervadok, elsorvadok egyedül, szex, szerelem, hozzám illő, támogató, mellettem álló társ nélkül? Ez ilyen... Kivel hogy b@szik ki az élet. Kevesen vagyunk, akiknek minden bejön és szépen alakul.
Mi elindítottuk az örökbefogadást.
Meddőség miatt.
Feldolgozni,elfogadni nagyon nehéz.
Én is úgy érzem az írásodból,hogy ez még nagyon friss élmény.
Én megértem mit érzel.Átéltem sajnos.De nem tesz se neked se a párodnak ez az "önsajnálat".Ne haragudj,hogy ezt iram.Ez egy nagyon hosszú és kemény folyamat lesz számotokra.Főleg ha nem is próbáltok túl lendülni rajta.
Sajnos meg kell gyászolni a saját gyerek meg nem születését.Aztán lehet csak gondolkodni merre is tovább.
Ha ez egyedül nem megy szakembert javaslók én is.
Tud segíteni a szakember hidd el.
Minden jót nektek.
Ha tudok segíteni valamivel írj rám.
Aki írt a béranyaságról:
Te idióta! Minek fagyasztottak volna le petesejtet, ha Magyarországon nem legális a béranyaság? Nem hordhatja ki más a gyereket te nagyon okos!
Ajánlom TAnács Eszter Nők gyermek nélkül c. könyvét. Itt sok sorstárs leírja az élettörténetét, hogy miért nem lett gyereke. Van olyan is köztök aki szeretett volna csak nem jött össze (különböző okból), és olyan is, aki nem is akart, úgy érzi teljes az élete így is.
Persze ha még nagyon friss ez a dolog nálad, akkor kemény dió lesz, és idő kell neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!