4 éves gyerekkel elmennétek egy vacsira?

A kérdés igazából hirtelen felindulásból született és nem saját gyerekről van szó. Van egy 5 párból álló baráti társaságunk, 4-nél már gyerek is van. Alapvetően jól neveltek. Néha elgurul a bogyó nyilván, ha összekerülnek, de azért ész érvekkel megnyugtathatóak és ugyanúgy figyelünk egymás gyerekeire is, mint a sajátunkra. Mi pl. rendszeresen járunk étterembe a lányunk (2,5 éves) születése óta, nem mondom, hogy minta gyerek, de azért lefoglalható 1-2 órára simán, főleg ha más gyerek is van.

Az egyik páros szülinapjára vagyunk hivatalosak, csak a mi társaságunk lesz ott. Nálam az verte ki a biztit igazából, hogy a meghívóban pontosan szerepelt, hogy mikor és hol várnak minket vacsorára és a 4 éves szülei rögtön variálni kezdtek, hogy nekik 5 után nem jó, mert akkor borul a gyerek napirendje, nem lehetne átfoglalni? (Nálunk is borul egyébként, de egy szombat este 1-2 óra csúszás részemről belefér.)

Nem is lenne ezzel baj akár, de ez állandó probléma és lassan azt érzem, hogy csak ez a páros diktál, a többiek pedig vagy alkalmazkodnak, vagy szép lassan ők kihullanak a társaságból. Gondolok itt olyanokra, hogy: Nem jó a vadaspark, mert megfázik a gyerkőc. Nem jó a játszóház, mert más kölykei is odajárnak. Nem jó a tropikárium, mert nem kötné le a gyerekét, stb. Szóval a színes üvegcserép sem... de egyéb ötlet sosem jön, hogy akkor mi JÓ.

Már a teljes baráti társaság kezd kicsit betelni ezzel, mert alapvetően mindannyian alkalmazkodóképesek és nyitottak vagyunk.

A kisfiú egyébként tök aranyosan viselkedik mindig, pedig sokféle szituációban láttuk már születésétől kezdve.

Sokszor az az érzésem, hogy igazából nem a gyereknek lenne kényelmetlen, ha 1-2 órát csúszna a napirend, vagy különböző programokra is elhoznák, hanem a szülőknek. Csak nehéz megértenem, hogy ez esetben viszont miért érzik úgy, hogy "takarózniuk kell" a gyerekkel. Nyíltan megmondhatnák a tutit, vagyunk olyan viszonyban. Amióta a gyerekek csacsognak, azóta még inkább úgy érzem, hogy a szülők a sárosak ebben. Mostmár néha a gyerekek között előkerül olyan téma, hogy "láttunk nagy cápát, ti miért nem jöttetek?". Ilyenkor a gyerek és a szülők reakciójából erős az érzés, hogy a feltételezésben lehet valami. Összezavarodtam.

Hármasban is programozunk természetesen, de úgy vettük észre a társasággal, hogy a gyerekeknek nagyobb élmény, ha többen vannak, ezért ha valaki készül valahova és kedve tartja, akkor bedobja a közösbe, hogy ki tartana esetleg velük. Ha valaki jön jön, ha nem nem. Nincs ebből gond, a variálással van.

Én ezt nem szeretem, így ha közös programhoz támad kedvünk, olykor már csak belegondolok és inkább el is engedem, elmegyünk nélkülük. Ez azért rossz érzés, mert a többiek azt mondják, hogy "bocsi nekünk most nem alkalmas", vagy "oké megyünk" és le van tudva.

Ez a páros rittig bedob valamit, amivel módosítani kéne a program, vagy időpont terveken és amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnék, akkor mintha megsértődnének. Jön a terror, hogy velük úgysem számolunk, az ő véleményük úgysem fontos, stb. Nekünk ez nyomasztó.

Nyilvánvalóan szép lassan az lesz a vége, hogy lemorzsolódnak.

Mindegy, csak arra voltam kíváncsi (egyébként teljesen őszintén), hogy a háttér nélkül ki hogy gondolja ezt a kérdést. Néha szeretek más látószöget kapni, hátha én kémlelem rosszul. Itt azért kiderült, hogy nem mindenki számára alap egy ilyen program és ez jó. Segít elfogadóbbá tenni. :D