Mennyire elítélendő ha egy anyuka otthon van háztartásbeliként?

Én nem ítélem el, pusztán vannak szituk, ahol egyszerűen nem értem a miértet. Ha van 3 vagy több gyerek, akiket pont 3 felé kell vinni, esetleg egy közepes/nagy ház, ahol a mindennapos tennivaló nem 10p , pluszban esetleg a friss, házi kosztra van igény, ott megértem, ha van otthon egy szülő, mert teljes embert kíván.

Azt már kevésbé, amikor 1-2 gyerekkel van valaki otthon (nagyobb gyerekekre gondolok), és azért egy 80-100nm-es házat/lakást nem kell mindennap órákig takarítani, 3 fogásos menüt sem kötelező mindig összeállítani, nem beszélve arról, hogy rengeteg étterem menüztet kb olyan áron, mintha otthon csinálná az ember. Én azon kívül hogy ebbe nem is tudnék kiteljesedni, bizonyosan mindig attól rettegnék, hogy ha valami történik a férjemmel, mi lesz velünk? Nem kell hozzá meghalni, elegendő, ha kirúgják és fél évig nincs munkája. Most őszintén, hány családnak van külön ilyen jellegű fél éves tartaléka, ami direkt azért van, hogy ha pl fél évig kiesik a kereső fél, akkor is legyen mibôl finanszírozni, nem csak a sárga csekket, de a gyerek zongora óráját is? Ez én vagyok, én pl nagyobb összegű hitelbe sem tudnám beleverni magam, inkább élek picit szerényebben, a környezetemben vannak olyanok, akik 30-40-50 milliós hiteleket halmoztak fel, mert nekik jár a kacsalábon forgó, anyuka tanítónéni, azért az ő keresetéből aligha lehet akár csak a hitel törlesztőjét is fizetni, nem hogy egyéb kiadásokat, de ha már itt tartunk, apuka sem keres annyit, hogy ilyen kiadások mellett mondjuk lehessen tartalékolni. Ők viszont így boldogok. Elfogadom, nem vagyunk egyformák, én biztos nem tudnék nyugodtan aludni.