Fiatal nők! Nem érzitek azt, hogy mennyi mindenből kimaradtok, amikor a gyerekeitekkel otthon töltitek az egész napot?

Harmadikat szültem 1 hónapja.

Persze, az első hónapok nem arról szólnak, hogy azt csinálok, amit akarok, főleg hogy igény szerint szoptatok kb 1,5 óránként.

Viszont ilyenkor nincs is igényem semmire, csak hogy itthon és a pici körül minden oké legyen.

Olyan gyorsan nőnek ilyenkor, minden napra jut valami újdonság, első mosoly, stb. Ilyenkor ezzel van elfoglalva az ember.

Mire pislogok kettőt, már fél éves, egyre több mindent lehet tőle/vele csinálni.

Dolgozni dolgoztam eleget és fogok is még legalább 30 évet, szóval kimondottan felüdülés ez az 1-2 év itthon.

(Nem olvastam el a válaszokat)

Nem érzem úgy, mert ha meg nem a gyerekemmel lennék hanem szórakozni meg ide-oda járnék, akkor pont hogy azt érezném, hogy kimaradok a gyerek fejlődéséből, életének mérföldköveiből (pl. amikor először hátról hasra fordul stb.)

Az elején persze nehéz picit megszokni az ember új életét, miután baba születik, mert eléggé megváltozik, de aki gyereket szül azt nem lepi meg a dolog szerintem.

Ahogy nagyobb lesz egyre többet lehet akár gyerekkel is csatangolni.

nem vagyok már fiatal, van három iskolásom, de...

amikor még csak az ikrek voltak meg, én mentem velük játszóházba, meg más babás alkalmakra, ill. kinéztem a netről, hová tudnánk menni a közelbe.

Amikor a pici megszületett, akkor meg úgy mentünk, hogy őt magamra köztem hordozókendővel. Nem volt egyszerű, és nagyon ritkán hordoztam, de ilyenkor igen.

Hálás vagyok az érzésért, hogy semmiből sem maradtam ki, gimiben és egyetemen kiéltem magam, aztán meg a babákkal - minden úgy történt, ahogy szerettem volna.

Ennyi erővel kérdezhetnénk, hogy a gyermektelenek nem érzik-e úgy, hogy kimaradnak valamiből?