Csak engem készít ki ez a sok érdekes anya?

8-as válaszoló vagyok.

Annyit még hozzátennék, hogy amikor nekem volt ekkora a gyerekem, én is azt hittem, hogy kb.én sz.rtam a spanyolviaszt, és mindenki, aki nem hozzám hasonlóan gondolkodik szoptatásról, altatasról, fegyelmezésről, az alkalmatlan hülye. Sok idő és sok kudarc kellett, hogy egyrészt leszálljak a magas lóról, másrészt felfogjam, hogy nem egyféleképpen lehet jól csinálni, és ami tőlem teljesen idegen, más családokban a világ legtermészetesebb dolga lehet, és ez így van rendjén.

Egyáltalán nem magánügy ki hogy nevel. Ugyanis az a gyerek bekerül közösségbe, és azt tanítja a gyerekemnek, hogy a te anyád milyen mert nem enged meg neked ezt meg azt,nekem bezzeg igen ...

Szerintem igenis van közünk hozzá. Mellesleg ők alkotják az újabb generációt. És bele se merek gondolni hogy az milyen lesz így.

Neked meg az a dolgod szülőként, hogy annak ellenére, hogy közösségben van és már mintát is lát, a saját ertekrendednek megfelelő mederben tartsd. Ugyanis nincs olyan, hogy abszolút igazság, a te nevelésedben is van olyan minta, amitől még másnak áll fel a szőr a hátán.

Az meg, hogy ki milyen lesz, azt meg majd az idő dönti el elsősorban, ne osztogasd már most magadnak az első díjat anyaságért.

Mondjuk a 9-estol kérdezem h kitől vártál elismerest azert hogy 2 éves korig szoptattal?

Megmondom őszintén engem nem izgat hogy ki meddig, de őszintén zavarba is hoz ha valaki közli velem hogy sétáló/ gagyogo kisgyermeket szoptat. Megjegyzést nem tenném de bennem nem vált ki elismerést.

Nem készít ki, de az nagyon furcsa, hogy mennyire nem lehet erről beszélni indulatok nélkül. Tök szívesen beszélgetek róla, a módszerekről, hogy kinek mi a rövid és hosszútávú tapasztalata, és én is szívesen beszélek róla, hátha másnak segítség vagy elgondolkozik rajta. Sajnos nagyon sok irányzat szektásodik és szélsőségesség vált (iszsz-időre etetés, hordozás, együttalvás-különalvás téma, sírnihagyás-azonnal felkapás stb). Én kötődő(bb)en akartam nevelni, mégis kb. az ellenkezőjét csinálom, mert az én gyerekem személyiségéhez az illik egyelőre. Külön szobába raktam, a kiságyába, mert éjszaka nyökög ha kicsit éberebb, és ő is felriad ha megfordulunk álmunkba. Ráadásul a babám vevő az önálló alvásra, így nincs ringatás, kendőben altatás vagy hasonló, hanem kicsi dajkálás, és nagyon álmosan, de ébren kiságyba kerül, és most már majdnem mindig egyedül alszik el, magától. Hasonló a helyzet a cicire rakással. Mivel ok nélkül keveset sír, így kizárólag éhség miatt kerül mellre, minden más problémáját célzottan keresem és oldom meg.

Ugyanakkor nincs bennem ítélkezés, ha valakinek más a jó, nem érzek kényszert hogy pálcát törjek a feje felett, ameddig a gyerek képes a közösségbe beilleszkedni. Szerintem reagálni kell a gyerek (és a szülő) személyiségére, és annak megfelelően nevelni, nem pedig divatos irányzatokat ész nélkül követni és rákényszeríteni önmagunkra meg a gyerekre (másokra meg pláne nem).

Ezzel a leszüléetés meg a babaválaszt dumával irgalmatlanul fel tudnak húzni. Nyilván leszületik a sok nemi erőszakból fogant meg abortusz-végzetű lélek. A meddő párok, meg akik évek óta vágynak és próbálkoznak mindennel, és jó szülők lennének, na ők meg maadnak lélek nélkül, mert őket senki nem választja.

Másik kedvencem meg a becsúszott gyerekre a "nagyon jönni akart". Fel tudnám rúgni az összes ilyen idiótát.

"Egyáltalán nem magánügy ki hogy nevel. Ugyanis az a gyerek bekerül közösségbe, és azt tanítja a gyerekemnek, hogy a te anyád milyen mert nem enged meg neked ezt meg azt,nekem bezzeg igen ..."

Nem vagyunk egyformák, és azt, hogy egyik gyereknek ez van megengedve, a másiknak az, igenis tudni kell kezelni.

Saját példákat tudok mondani: én a gyerekeimet igyekszem minél önállóbbnak nevelni, alsósok, de már sokfelé eljárnak egyedül, önállóan vásárolnak, a negyedikes biciklivel jár a város túlfelére edzésre, stb. Tudom, hogy ez sokaknak nem fér bele, de őszintén szólva baromira nem érdekel, nekem ez fontos, a másik meg meccselje le a saját gyerekével, hogy neki miért nem szabad, nem fogok hozzájuk alkalmazodni.

Ugyanakkor nálunk eléggé le van korlátozva, hogy milyen számítógépes játékokkal játszhatnak, nem néznek Trónok harcát, nem pakolom össze helyettük a táskájukat stb., ami állítólag az osztálytársaiknál mind megvan. Nem tudom, igaz-e, de azt gondolom, senkinek nem kötelessége az én ízlésemnek megfelelően válogatni ki a tévéműsorokat és játékokat, és azért nem megengedni a saját gyerekének, hogy nálunk ne legyen ebből otthon konfliktus. Igen, van, ezek a dolgok szóba szoktak jönni, akkor elmondjuk, nálunk miért úgy van, ahogy, aztán vagy megértik vagy nem, de az ilyesmin túl kell lépni.

A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy ahol a család rendben van, tt rendben van a gyerek is, ahol pedig nincs, ott a gyerek is problémás, függetleül attól, hogy pici korukban ez vagy az meg volt-e nekik engedve vagy sem. Mindkét gyerekem osztályában azok a gyerekek a problémásak, ahol a családban is súlyos gondok vannak.

Ebben "a lélek választ magának szülőt" dumában hiszek, muszáj hinnem vagy elhitetnem magammal, mert nekünk sérült gyerekünk született és máshogy nem tudnám feldolgozni.

Egy pörgős, dinamikus család voltunk nagy tervekkel és megérkezett hozzánk a lányunk a kis zárt világával... hát, nagyon nehéz volt elfogadni, feldolgozni.

Nekem csak az segített, hogy azért őt kaptuk, mert én végtelenül türelmetlen ember vagyok és most bizony gyakorlatilag a komplett személyiségemet át kellett formálni, hogy működjön a dolog.

Szerintem is az a baj, hogy néhányan teljesen radikálisan állnak a szoptatás-altatás-kötődő nevelés témához, pedig az élet nem fekete-fehér és tök mindegy, hogy ki milyen nevelési elvet követ, a lényeg, hogy alkalmazkodjon a gyerek személyiségéhez.

Nálunk is van két kislány a játszótéren, akiknek mindent szabad, akikre akkor se szól rá az anyjuk, ha bántanak más gyereket vagy tönkreteszik más gyerek játékát.

Számomra ez nem kötődő nevelés, sőt ez még csak nem is nevelés. Valószínűleg nem csak én gondolom így, mert amikor ők lent játszanak, mások inkább le se mennek. Lehet, hogy most anyu büszke, amiért az ő gyereke uralja a játszóteret, de egyszer ezek a csöppségek is bekerülnek nagy létszámú közösségbe, ahol nem szabad majd mindent, na ott lesznek majd meglepetések.