Mennyire vegyen részt az apuka/ a férj a gyereknevelésben, háztartásvezetésben?

Annyira vegyen, amennyire akar.

Az meg a te döntésed, hogy így akarsz-e vele közös életet.

Pl: Mi még összeköltözés, azaz jóval a gyerekek előtt tisztáztuk, hogy mit várunk. Elmondtam, hogy nem akarok olyan életet, mint anyukámnak volt, aki mindent megcsinált, apukám pedig lerogyott a tévé elé egy sörrel. Egyetértett, így szépen felosztottuk. Nem értett volna, nem lett volna jövőnk.

Természetesen természetes (de nem nemi) munkamegosztás van. Ki mit csinál nagyobb kedvvel, kisebb undorral.

A gyerekekkel kapcsolatban pedig szintén egyenlőség van. Szoptatáson kívül mindent megcsinál. A nagyobbik gyerek abszolút apás is.

A gyereknevelés abszolút közös, ugyanazokat a szabályokat követjük. Az első perctől kiveszi a részét belőle. Bár amíg nagyon pici volt, addig sokat kellett instruálnom.

Még nem mentem vissza dolgozni, így a házimunka nagyrészt az enyém. De ha megkérem, hogy csináljon meg valamit, akkor azt megteszi. Rengeteget dolgozik, viszonylag keveset is látjuk. Viszont soha egy szót sem szól ha romhalmaz a ház mikor késő este hazaér. Vagyis felém sem elvárás, hogy örökké ragyogjon a ház és friss gőzölgő vacsorával várjam. Hamarosan visszamegyek dolgozni, akkor már muszáj lesz jobban megosztani az itthoni teendőket. Biztos lesz pár döccenő mire minden újra kialakul.

En sajnos az elso ferjemet nagyon megkimeltem (csaladi dolog, apam is "csak" penzt keres es otthon tevezik, pihen.) A ferjem hazajott, meleg etel varta, heti 3x eljart a barataival zenelni, vizipipazni, kiereszteni a faradt gozt, vigyaztam a gyerekre, csendben tartottam hetvegen reggel stb. Ugy elpalyazott mint a sicc, vitte egy gimnazista kiscsaj.

Masodjara probalom okosabban csinalni, a 2.ferjem sokat segit, akkor is ha meg tudnam csinalni egyedul, megosztjuk a hazimunkat. Meg mindig en fozok joreszt (kozben o jatszik a gyerekekkel) es hetvegen neha lefoglalom oket h kialudja magat, de ugyanezeket megteszi ertem hogy nekem is jusson en-ido. Balanszirozunk hogy mindenkinek jo legyen, de ehhez egy ilyen partner kell. Ezerszer tamogatobb mint az elso.

Mindenből maximálisan kiveszi a részét. A házimunka és a gyereknevelés is közös, ugyanúgy az ő gyereke is és ugyanúgy abban a házban lakik ő is. A lányunk már 4 éves, én egy évet voltam otthon, de akkor is mindent csinált, ha kellett gyorsan kiporszívózott, ha kellett elszaladt a boltba, tisztába rakta a babát stb. Sőt, még éjszaka is kelt hozzá. Attól, hogy én otthon voltam a lányunkkal, nem jelentette hogy semmit nem csináltam, se azt hogy minden házimunka az én feladatom kell legyen. Egyáltalán nem. Ő "csak" 8 órát dolgozott az irodában, míg én 0-24-ben sürögtem a közös gyerekünk mellett, szép is lett volna, ha munkából hazaérve bevágódott volna a kanapéra, mint aki jól végezte dolgát.

Egyébként pedig nem tartott el, ugyanis normális pároknál ez úgy működik, hogy a nő is éveket dolgozott szülés előtty ergo kapja a CSED-et, majd a GYED-et, de aki úgy gondolja hogy a nőnek kuss, mert perpill nem dolgozik, vagyis de, otthon a gyerekkel épp eleget, mondjuk inkább úgy, hogy nem jár el munkahelyre, az pont annyit is ér. Ilyen pasinak nem is szültem volna.

Nem buliból vannak otthon a nők, hanem mert nevelik a KÖZÖS gyereküket.

6 hónapos a kisfiam, en vagyok itthon vele. Ferjem 3 szakban dolgozik. Alapvetően en csinálom a házimunkákat, de pl a mosogatogepet ő is pakolgatja. Vagy pl felporszivoz, az agy athuzasat is együtt szoktuk csinálni. A többit en.

A gyerek körül mindent megcsinal.Pelenkázik, altat, a furdetes az ő privilégiuma, mikor ugye épp nem dolgozik, etet, ringat. Szoval a gyerekkel mindent megcsinal ő is ha itthon van.

Nekem ez így jó. Mert pl ha hazaér és csinálja a gyerek körüli teendőket akkor en nyugiban tudok főzni vagy felmosni. Ok meg addig építik az apa-fia kapcsolatot. Plusz pl ha délutános, mindig ő kel reggel és hagynak engem aludni 10-11-ig 🙂