Mégis miért áldás vagy mitől lett áldás a gyerek?

Ossz magadnak érdemérmet érte! Én nem teszem, "csak" felnevelem a gyerekeimet, de nem tekintek rájuk a teremtményemként. Pszichológust neked ajánlok, aki szerint ez érdem.

"Vagy te talán nem a gyereked szereted a legjobban a világon? Mert ha nem az elég baj."

Nem. És sajnálom, ha neked ez probléma. Nekem és nekik sem az.

"Tudod, ugye, hogy az, hogy hogyan értelmezel (félre) egy szöveget, az terólad árul el sokat, nem arról, aki írta."

Az pedig, hogy mitől leszel ideges és ingerült, az pedig rólad.

Én természetellenesen gondolkodom akkor ezek szerint. Mi a problémád tehát?

Nem lettem ideges és ingerült, te viszont már elköszöntél, "szép napot neked", aztán mégis mindig visszajárkálsz jól beszólni.

Amúgy azt vágod, hogy én vagyok a 9. hozzászóló is? :D Szerintem sokan vagyunk sokfélék, nem kell minősítgetni egymást meg nyomni ezt a passzív-agresszív szöveget, hogy "jó, akkor én gondolkodom természetellenesen". Ezt se mondta senki, ezt te mondod egyedül. De érdekes, hogy szerinted én vagyok ideges. Az áldás nem érdem, az áldást az ember kapja, nem eléri. Eddig is ezt mondtam és ez után is, a gyerekem áldás, nagy dolog az életemben, csoda a hétköznapokban, de nem kérek érte díjat, csak örülök neki. Tényleg nem tudom, mivel vitázol.