Egyedülálló szülők, ti hogyan éltek?

Biztosan nem hagyom kocsiban egyedül, mindig vittem mindenfelé, vásárolni ha muszáj volt, de inkább elkerültem, kevesebbszer mozdultam ki. Kellett egy idő, mire hozzászoktam.

Rohadt nehéz volt, nem tudtam mitől, majd kiderült hogy azért, mert nem tipikus gyerek.

Kisbabát nem lehet nevelni, kb 2 éves korig csak gondozod, utána lesz olyan szinten, hogy felfogja a magyarázatokat rövid tőmondatokban. Nagyobb gyerekkel meg könnyebb sokkal, 3-4 éves kortól már nem vészes.

Nem pont egyedülálló vagyok, de sokat volt (és van) úton a férjem, úgy értem, hogy pl egy hétre elmegy. Én nem szoktam egyedül hagyni tankoláskor, beviszem a benzinkútra. Még most is, pedig már 4 éves. Nem használok gyufát, de ha kéne a tűzhelyemhez, gondoskodnék róla, hogy ne fogyjon el pont piros betűs ünnepnapon. Ha mégis, a dohánybolt ajtajában megkérném az árust, hogy adja ki. Wc-re úgy mentem, míg kicsi volt a gyerek, hogy beletettem a kiságyba. Hivatalos ügyben egyszer kellett magammal vinnem, másfél évesen, vittem pár érdekesebb játékot, enni, inni... Másfél órát vártunk, de nem volt gond, sírás vagy ilyesmi.

De nekem ez csak évente pár hét. Nagyon fárasztó lehet ez állandóan.