Hogyan tudnék megszabadulni ettől az érzéstől?

De ki akar olyantol gyereket akit joforman meg kellene "eröszakolni"(mentalisan értve)? Az se normalis.

Aztan majd elmondja a gyereknek, hogy apàd amugy nem is akart téged es igy születtél te?

Könyörögnek egyesek a "magért".semmi tartàsuk nincs.

#12 én is terhes nő vagyok, és nem keltett bennem bűntudatot sem a kérdező sem más, aki itt elsírja, hogy nem jön a bab, vagy bár neki is lenne.

Már korábbi kérdésnél is leírtam hogy bicska kinyílik a zsebembe az ilyen "én már terhes vagyok és körülöttem csak rózsaszín lehet minden" emberektől. Azért mert te gyereket vársz, másnak még megvannak a maga gondjai. Magánéletben munkahelyen egészségügyileg, párkapcsolatilag akárhogy. És ha te olyan kis nebáncsvirág vagy hogy mindenki baját magadra veszed, és sértésnek éled meg hogy ő merészelni akar gyereket akkor kapcsold ki a géped (telefonod) és bújj el szekrénybe, mert az élet nem neked való.

El nem tudom képzelni hogy egy terhes azért legyen mérges másokra mert az ki meri jelenteni hogy jajj de jó neked van/lesz babád.

Más egyéb óhaj sóhaj? A szegénységet ne varázsoljuk el a világról, mert te jól élsz, és kikéred magadnak, hogy másnak luxus lenne egy meleg vacsora?

Azért az empátiát majd ne te tanítsd a gyerekednek ha lehet.

Tűzzetek ki egy időpontot, amire azt mondod, hogy te már mindenképp szeretnél. Próbáld kicsit realizálni, mert 25 evesen a "nagyon nem vagyok fiatal" az nem reális. Nagyonis fiatal vagy, bőven van még időd, persze ettől még vágyhatsz rá, de az időből való kicsúszás gondolata leghamarabb 35 felett jelentkezik, nem 25.

Amikor nagyon vágysz rá, gondolj a nehézségekre, hogy mennyire fáj kezdetben a szoptatás, az állandó lelki tusa, hogy vajon elég jó anya vagyok-e, hogy évekig nem aludhatod jól ki magad, mert a gyerek biológiai órájához fogsz igazodni, hogy minden program egy logisztika stb... Van egy csomó jó dolog benne és van nagyon sok nehézség. Ha kínzó a vágy, próbáld lehűteni magad a nehézségekkel.

A legnagyobb ostobaság és önzőség ráerőltetni a párodra, ha ő még nem akarja. Hidd el, ezzel csak rosszul járhatsz.

Hogy másnak van, az meg miért érdekel? Társadalmi nyomás elájulni egy kisbabától, pedig a többség valójában csak a sajátját szereti, csak ha egy friss anyukának nem mondod, hogy "milyen cukiii" felnégyelne a szemével. Szóval, ha esetleg van a vágyadban olyan, hogy figyelmet szeretnél a gyerek által, azt még most építsd le, mert a gyerek nem arra való.

Elfog jönni az ideje, de ne erőltesd, mert egyedülálló anyukának lenni nem nagy öröm, se neked, se a gyereknek.

A szülőség nem rabiga. Jézusom. Többet kirándulunk gyerekkel, mint amikor még nem volt.

Mondd neki, hogy menjetek el egy-két külföldi nyaralásra, és utána vállaljatok gyereket. Ez nevetséges, hogy még öt évig ne legyen gyerek, mert nyaralni kell. Eleve az nem élet, amikor az ember a nyaralásért él. Ha a hétköznapok boldogok, akkor a nyaralás csak a hab a tortán.

25 évesen egyáltalán nem vagy "öreg", ne hasonlítgasd magad másokhoz, az nagyon nem vezet jóra.

Amúgy anyagilag mennyire vagytok rendezettek? Mert nem gondolom, hogy egy gyerekhez hitelmentes, 5 hálós medencés ház kellene de stabil anyagi helyzet kell. Te kapnál gyedet? A barátod stabil, bejelentett munkahellyel rendelkezik? Tudtok félretenni? A gyerek után te tudnál hova menni dolgozni, úgy hogy a gyerek óvodájának nyitvatartásához igazodsz?

Ne haragudj a kérdésekért, csak azt írod nálad fiatalabb ismerőseidnek több gyereke van, te meg a horvát tengerpartig se jutottál el. Most vagy nagyon jómódú ismerőseid vannak, annak ellenére, hogy te nem vagy az, vagy ők is a szegény réteget termelik újra. Ami annyira nem irigylésre méltó.

Mi járunk külföldre nyaralni, mert olcsóbban jövünk ki, mint a balatonon, de gyereket még nem merünk bevállalni, többek között az anyagiak miatt.

Nekem is van gyerekem, nem vagyok gyerekellenes. De az ilyen ösztönlények akik csak a saját önző céljaikat képesek nézni megőrítenek. Csak az van, hogy NEKEM gyerek kell, ÉN gyereket akarok de végig se gondolja, hogy ő mit tud adni a gyereknek.

Én például biztosan nem vállaltam volna gyereket ha előtte nem látom a világot és nem találkozok a magyar mentalitástól teljesen eltérő véleményekkel. Elképzelni nem tudom azt a katasztrófát ami akkor lett volna ha a magyar szokásokat és ezt a gusztustalan gyereknevelési mentalitást ismerem csak és ezt használom. Ezerszer jobb anya lettem attól, hogy bejártam a világot, hogy karriert építettem mielőtt gyereket vállaltam. Ezek mind hozzájárultak, hogy ne csak céltalanul potyogtassak hanem lelkileg is egészséges, értékes, fejlődni akaró gyereket neveljek fel. Szerintem a lehető legrosszabb ötlet úgy gyereket vállalni, hogy ilyen keveset láttál a világból.

Annyira sajnálom, hogy sokan ennyire gyerekek még 25 évesen és csak a saját önző vágyaikat fújják azt meg le se szarják, hogy a gyereknek nem ez lenne az érdeke. Így nem vállalunk gyereket, nem tudsz neki eleget adni.

Azért jó tudni, hogy az ne is vállaljon gyereket aki nem járta be a világot, és nincs nagybetűs krrierje.

És tudod kedves #17 az is elég magyar mentalistás, amit te csinálsz, ez a tipikus "hülyemagyarozás, magyarköpködés" mert ez mostanában aaaanyira menő, és minden ilyen kivagyiskodó különbnek érzi magát az átlag magyartól, holott köpköd meg mások életében válykál.

És bár nekem van diplomám, sok éves munkatapasztalatom, megtakarításom, és külföldön is jártam már, kicsit sem szimpatikus a hozzászólásod. A kérdező sehol nem írta hogy anyagilag csődben lennének, csak hogy ő előrébb érezné a családalapítást, mint a külföldi nyaralást. Kétlem, hogy ettől bárki ösztönlény lenne, de a hozzád hasonlónak hiába magyarázza az ember. Nektek mindenki céltalanul potyogtató ösztönlény, aki le meri írni hogy gyerekre vágyik 20 éven felül.

Mennyi idős a párod? Szerintem a férfiak később kezdenek el ezen gondolkodni alapjáraton, mint mi, nők. Olyan 30 év körül nőnek fel úgy igazán.Nem hiába mondják sokan, hogy pár évvel idősebb partnert kell választani, ha hamar gyermeket szeretne az ember. Nálam fiatalabb pár évvel a vőlegényem és tudtában vagyok, hogy már nem leszek fiatal anyuka (mondjuk nem is akarok az lenni). Szerencsére közel azonos állásponton vagyunk a kérdésben.

Mi lenne számodra az optimális megoldás a közeli jövőben? Próbáljatok meg egyességre jutni, hogy mondjuk 1 év, 2 év, 3 év múlva belevágtok a projektbe. Mi lenne, ha most belevágnátok az utazgatásba? Van ennek valami akadálya?