Szülők, erről mi a véleményetek?

Nekem két nagycsoportos ovisom van. Akkor szólok bele, ha valami erősebb dolog történik, vagy tárgyak repkednek. A többi róluk szól. Viszont nyugodt helyzetben, meseolvasáskor, vagy napközben beszélgetünk arról, hogyan kell problémákat megoldani, ill. az apukájukkal is mutatjuk a példát, hoyg hogyan beszélünk meg dolgokat. Kezdjük látni a tükröződést a konfliktuskezelésükben, már ilyen korán is. A mondataimat hallom vissza és ennek örülök. Szóval ilyenformán igen, beleavatkozom, nevelem őket a konstruktív vitára és megegyezésre, de nem úgy, hogy én döntöm el helyettük mi lesz. Csak eszközöket igyekszem adni, hogy az ütlegelésen kívül más opciójuk is legyen, amikor felmerül valami.

Ha mindig ugyanannak a pártján áll a szülő, akkor érezheti a gyerek, hogy a másikat jobban szeretik. Nálunk sosem szóltak bele, én egy annyira elnyomott kislány voltam, hogy kb 20 éves koromra jöttem rá, hogy lehet akarni bármit is, nem csak sodródni az árral. Persze ennek más oka is volt, nem csak a nővérem állandó fölénye, de szerintem nem jó hagyni, hogy mindig mindent csak a gyerekek rendezzenek le.