A legtöbb magyar szülő miért ilyen?
Sajnos a környezetemben azt látom, hogy a legtöbb szülő nem is szereti a gyerekét, amolyan nyűgként kezeli. Hány olyan szülő van, hogy alig várja, hogy a gyerek betöltse a 18 éves kort és már kirakhassa otthonról és még szívathassa is pluszban ahogy csak tudja. Az ilyen emberek minek vállaltak gyereket? Azért, hogy felvehessék rá a segélyt vagy a szocpolt?
Romáknál valahogy azt látom, hogy ott náluk mintha jóval nagyobb lenne a kötelék szülő és gyerek között. Sok roma apa imádja a gyerekét, hatalmas bulikat szervez ha szülinapját megünnepelje, a ballagásra, stb elhalmozza minden földi jóval, a magyar szülőtől meg legfeljebb egy hátba veregetést kap a gyerek.
Mitől ez a mérhetetlen nagy elfásultság és közönyösség a gyerekkel szemben? Külföldről hallottam olyan rosszindulatúnak vélt mondást, hogy a magyar még a saját kölykét is utálja. Eddig ezt csak rosszindulatú mondásnak véltem, de a valóságban azt látom nap mint nap, hogy ez mégis igaz. ti hogyan látjátok ezt?
Amúgy ez nem feltétlenül szeretet, nem szeretet kérdése. Ha vele gyerekként így bántak, akkor simán lehet, hogy eltanulta otthonról és azt gondolja, hogy így kell működnie a családnak. Vagyis azt hiszi, hogy ezzel életre neveli.
Amúgy ez réteg függű. Legalábbis nekem sok ismerősöm érettségi után tovább tanult, vagyis 18 évesek elmúltak és nem akarja őket kirakni a családjuk.
Ahogy szerintem a romáknál is előfordul ilyen is, olyan is.
Kérdező "Sok roma apa imádja a gyerekét, hatalmas bulikat szervez ha szülinapját megünnepelje, a ballagásra, stb elhalmozza minden földi jóval, a magyar szülőtől meg legfeljebb egy hátba veregetést kap a gyerek."
A hiba ott van, hogy te a szülő-gyerek közötti jó kapcsolatot, erős köteléket azzal azonosítod, hogy a szülő együtt bulizik-e a gyerekével vagy sem.
A vicc hogy pontosan nem ez ami meghatározza - éppen ellenkezőleg.
Ha belenézel és a valóságot látod meg, akkor azok a roma családok, ahol a szülinapon hatalmas bulikat tartanak, ezzel FEDIK le azt, hogy nem felelősen NEVELIK a gyereküket. A szülő nem akkor szereti a gyerekét ha bulikra költ meg ünnepli, hanem ha megtanítja neki hogy képes legyen az életét önállóan is élni, ha megadja neki annak lehetőségét hogy az életét maga alakíthassa és ne a környezete körülményei jelöljék ki számára az egyetlen utat.
Nem akkor szeretem a gyerekemet és vagyok jó szülő, ha megcsinálom neki és helyette a reggelijét 18 éves korában is, hanem ha megtanítom arra hogy mire 18 éves lesz már képes legyen nem csak megcsinálni a maga reggelijét, de akár megteremteni is a rá való pénzt ha bajba kerülne.
A szeretet nem a bulirendezést jelenti (nem is zárja ki), nem azt hogy a gyereknek mindent megengednek vagy semmiben nem veszekszenek vele.
Nem vitatom hogy nagyon sokan vannak olyanok akik szeretnék ha a gyerekük már önállóan élné a saját életét végre és tény, hogy sajnos rengeteg alkalmatlan szülő van, sőt, rengeteg olyan akit büntetni lehetne amiatt ahogyan a gyerekeivel bánt. De a kérdésed alapvetően ott hibádzik, hogy mást látsz szülő-gyerek közötti erős köteléknek és szeretetnek, mint ami valójában.
Hát nem tudom, de az én tapasztalatom meg az, hogy pont a cigányok vállaltak gyereket a családi pótlékért, szocpolért és szándékosan károsították a magzatot az emelt családi pótlékért. Ma már leszoktak róla, mert nem éri meg nekik.
A bulik tartása meg csak még egy alkalom a berúgésra, kábszerezésre, utána egy hónapig csak megint száraz kenyérhéjat kap az a szeretett gyermek.
Nem csak cigányokra jellemző ez a mentalitás, hanem arra a társadalmi rétegre, aminek nagy részét viszont tényleg cigányok teszik ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!